A lustaság fog sírba vinni.

Nos, megint faszom-post, mint azr az a nagyjából két olvasóm megszokta.
Nagyon régen nem írtam, aminek az oka, hogy túl sok lelki problémám nem akadt, vagy éppen semmi érdemleges nem történt, de leginkább annyira elfoglalt a saját semmittevésem, hogy írni se voltam képes se ide, se sehova. Most is csupán azért vetem le ide a gondolataimat, hátha segít rendezni mindent, ahogy általában szokta.

Szükségem van erre, ugyanis végtelenül elegem lett magamból a mai estén. Végtelenül, véglegesen, visszafordíthatatlanul.
Van egy kurva jó lakásom, ami igazából egy KIS, PICSÁNYI KIS TÖPPEDT LAKÁS, amivel az egyetlen problémám az, hogy takarítanom kell. Van egy gecinagy hűtőm, tele kajával, amivel csak az a baj, hogy nekem kell kaját csinálnom. Van egy hatalmas terem a szoba közepén, ahol táncot tanulhatnék és edzhetnék kicsit, de az a baj vele, hogy fel kell állnom. Van egy kazal ruha a mosógépben, mind üde és tiszta, amivel csak az a baj, hogy ki kell centriznem a centrifugában, és ki kell teregetnem. Van öt csirkecomb a hűtőben, ami után két napja folyik a nyálam, amivel csak az a baj, hogy MEG KELL SÜTNÖM.

POFOZZON MÁR FEL VALAKI, BASSZAMEG. Nem tudom, mi az isten fasza van velem, de egyszerűen azt sem tudom, hogy jódolgomban mit csináljak. Az egyetlen, amiért ma nem haragszom magamra, az a négyes félévi klasszikus koreai jegyem (itt csak a tanáromra haragszom, mert se százalékot számolni, se osztályozni nem tud, ötös lennék amúgy :"D de nem panaszkodom, mert végigpuskázni a félévet is sunyi dolog, DE TELJESÍTMÉNY.), és az, hogy leültem megírni ezt a szart.

ZACSKÓS SALÁTÁT VETTEM A BOLTBAN. KOMOLYAN MONDOM, MI EZ, HA NEM LUSTASÁG?
Egyszerűen a pofám kettészakad magamtól, hogy ennyire ellustultam mindenféle produktív cselekedet terén. Eljutottam arra a katasztrofális pontra, baszki, hogy FŐZNI lusta vagyok. Két napja hegyben áll a mosogatnivaló, amit a főzés után ott hagytam igen okosan, és most migrénnel leszek kénytelen elmosogatni, mert valószínűleg azért fáj a fejem, mert LUSTASÁGBÓL nem eszek egész nap semmit. Ma se ettem! És a legviccesebb, hogy ha ezt a minimális étkezést nem tíz óra utánra hagynám, hanem elosztanám egész napra, és utoljára hatkor ennék, és megcsinálnék ötven felülést meg négyüteműt, meg kutyafaszát, MÉG FOGYNÉK IS.
És tudjátok mit? ERRE IS VAN EGY KIFOGÁSOM. Azért nem hatkor eszek utoljára, mert fel van borulva a biológiai órám, és a hat óra az nekem nagyjából más emberek délután egy órájának felel meg, és négykor fekszem le aludni, mert délután van csak órám, ezért ÉJFÉLKOR ESZEK UTOLJÁRA. És azért nem edzek, mert már zuhanyoztam, mikor hazaértem, és víztakarékos életmódot folytatok.

Komolyan, egy fél órája szembeköptem magamat a tükörben (azt is suvickolhattam le...), de annyira felbasz így visszaolvasva ez a kifogás, hogy mindjárt megyek, és megteszem baszdmeg még egyszer.

És mi a legrosszabb? AMIKOR HIHETŐEK A KIFOGÁSAIM. Mint például a zacskós salátás, hogy csúnyák voltak a saláták, amik ki voltak pakolva, meg drága volt a paprika és a koktélparadicsom, DE LEGINKÁBB AZÉRT VETTEM AZT, MERT NEM KELL LEGALÁBB A FELVAGDOSÁSÁVAL SZENVEDNEM.
Komolyan mondom, mindjárt hanyattfekszem, és köpök egyet felfele, akkor legalább elég a pofámat letörölnöm, és érzem is a súlyát.

Úristen, komolyan. Kettészakad a képem, annyira szégyellhetem magamat. És most nem állok elő magamnak ígéretekkel, hogy 2015 a változás éve, mert ÚGYIS MEGSZEGEM A KURVA FOGADALMAIMAT, MINEK TÉPJEM A SZÁMAT? Már csak remélni merem, hogy ez a poszt változtatott valamin, bár most már viszket a tenyerem a mosogatásért.... ja nem, csak jelzett a hasam, hogy éhes vagyok, és nem férek el a mosatlanoktól a konyhában.
LEHET, HOGY MA SE ESZEK.


Ha valakinek vannak jó ötletei a lustaság ellen, ne kíméljen velük! :""""D
Faszomat.

Nao deshita.

Thunder thunder thunder~

OUYAAAAKKAEPSOOOOONG~

Szervusztok, drága olvasóim!
ciripcirip
Ja, tényleg, nincsenek is olvasóim XDDDDD

  PONTOSAN EZÉRT FOGOK MOST FANGÖRCSÖLNI ÉS NEM AZ ÉRETTSÉGIRŐL ÍRNI.
Komolyan, még egyszer valaki megkérdezi tőlem, milyen volt az érettségi, pofán vágom :D Tényleg idegesítő minden nap elregélni, mit találtam nehéznek, mi volt könnyű, de a kedvencem a "HOGY ÉRZED, HOGY SIKERÜLT?".... ........ ............ Lehet, ez érdekesen fog hangzani, de a magyaron kívül nekem semmi nem számít most konkrétan :D Nem rázna meg az se, ha kettes lenne a matekom, ha négyes vagy hármas lenne a törim, mert igazából tényleg nem számít, duplázom a magyart meg az angolt, ha úgy nem vagyok bent, máshogy sem leszek. De remélem, holnap háromnál többször nem fogom ezt a kérdést hallani.

  Egyébként vicces, hogy most ezen rinyálok, de közben itthon azon bosszankodom, hogy apám még arra sem képes, hogy felhívjon telefonon, hogy figyeljmá megbuksz-e vagy se. Amennyire képben van mondjuk velem kapcsolatban, azon sem csodálkoznék, ha azt hinni, ez csak egy sima év végi vizsga, lol.

... *sighs* Nem akartam erről írni, de ha már itt az alkalom, hát rajta!

  Szóval apám... xDD Oké, eddig is tudtam, hogy nem egy mintaapa, sőt... igazából semmit nem tud rólam, azt se túlságosan fogta még föl, hogy 19 éves leszek, hogy egyébként 7-8 éve tudok főzni, hogy egyedül mászkálok Pesten 13 éves korom óta, de talán azt sem tudja, melyik szakra adtam be a jelentkezésem, noha szerintem háromszor már elmeséltem neki a sorrendet. Nem is ez a lényeg. Hanem leginkább az, amit a ballagásom után művelt az össznépi családi vacsorán.
  Ugye az én drága családom nagyon népes, 28an voltunk összesen a vacsorán, ebből HÁRMAN voltak csak az ő részéről. Ő, Nagyi meg Öcsi. Ez is mutat valamit, de ez még mindig nem lényeges. Ugye csinált, amit csinált a múltban, és egy hétten a vacsora előtt kijelentette, hogy egy sanda pillantás, és ők már ott sincsenek. Ezzel szemben ő úgy gúnyolódott egész este, ahogy éppen nem szégyellt. Amikor felálltam tósztot mondani, hogy megköszönjem a rengeteg támogatást, folyamatosan belepofázott, hogy köszönjem meg anyámnak is, hogy felnevelt, meg minden, de mindezt olyan éllel, hogy arra szavak nincsenek. Velem, szerintem, ha öt percet foglalkozott, nagyon sokat mondok, konkrétan a másod-unokatesómat, Konstit (apám a kissrác keresztapja) szédítette (khh. 6 éve nem látogatta meg egyszer sem a gyereket), hogy majd kijöhet velem hozzájuk Ausztriába, meg minden. Szegény gyerek, nem volt neki elég csalódás, hogy a keresztapja le se szarja, még hitegeti is. Na, ez volt az a pont, amin végleg kiakadtam. Na meg természetesen azon, hogy mindenkitől kaptam valamit. A jogsimhoz szükséges tanfolyamokat és vizsgákat, autó-betétkönyvet, pénzt, virágokat, kedves szavakat, szeretetet, akármit. Nagyapám a kis nyugdíjával száll be a tanfolyamaimba, nagyanyám a kis nyugdíjából kapart nekem össze pénzt, Neni is a nem túl magas fizetéséből, Icuék meg főleg... Ő meg az apám létére egy szál virágot nem hozott, azt sem mondta, hogy büszke rám, de pénzt sem adott (nem mintha ez annyira számítana, de legalább a saját vacsorájukat kifizethette volna, meg amúgy is, bassza meg, AZ APÁM.). Sőt, ezt is elsunnyogta, egy büdös rohadt szót nem szólt róla, csak vigyorgott rám, ahogy egy nehéz felfogású ötévesre szokás, és nyálasan kimondta azt a becenevet, amit már a négyéves unokatesóm, Dia is rühell. "Babácska". Komolyan mondom, elhiszem, hogy hat évig meg se próbált igazából javítani a kapcsolatunkon, mert azt hiszi, "nekem a haverok fontosabbak, az apák egy idő után úgyis cikik", de felfoghatná, hogy nem 7 meg 8 éves vagyok! Meg különben is, ez is egy bizonyíték arra, hogy rohadtul nem ismer, mert pont én vagyok az, aki még az anyjával is eljár bulizni, ha arról van szó. Anyut bemutattam minden barátomnak, akinek csak tudtam, és egy pillanatra sem villant át az agyamon, hogy ez ciki lenne, sőt. Én büszke vagyok arra, hogy ilyen anyukám és ilyen BARÁTAIM és nem "haverjaim" vannak.
  DE EZ MEGINT MINT MELLÉKES.
  Ugyanis ismét csak arról tett tanúbizonyságot, hogy nem lett jobb apa Zoéka megszületésével. SEMMIVEL. Nagyon remélem, hogy kap egy akkora pofont az élettől, hogy beáll valami változás, bár valószínűleg tök fölöslegesen reménykedek ilyesmiben. De lényeg, ami lényeg, hogy nekem erre már nincs szükségem. Az egyetlen, ami miatt nem borítok mindent, nem ordítom az arcába, hogy mit gondolok róla, az a tudat, hogy én most már NŐVÉR vagyok, és van egy KISHÚGOM, aki féltestvér vagy sem, a kishúgom, az én vérem, az én kis Zoém. Ő nem érdemli, hogy egy ilyen ember miatt elforduljak tőle. De lehet, valahogy elszeparálom a két dolgot, nem tudom, hogyan, de túlzottan nem is érdekel. Úgyis kitalálom. Úgyis meg fogja kapni a magáét. Úgyis bánni fogja ezt a sok évet, amit sikeresen elbaszott.


..... és mégis írtam az érettségiről, és arról is, amiről nem kellett volna xDDDDDDDDDDDDDDDD KIT ÉRDEKEL. Ha fangörcsöt nem is kaptok, zenét rakok be, mert asdgfcdlgsrgflgurgfirégfirgfr EXO <3 a="" albumr="" az="" de="" dead="" egy="" ez="" i="" j="" jau="" k="" l="" muk="" mv="" nyleg="" overdose-on="" p="" sjcgdfghdgfdlfcgdfclda="" sz="" t="" tetszik="" v="" woman.="">

Az írók útjai kifürkészhetetlenek.

Krisztinának és Laerielnek ajánlanám kedves, megtisztelő figyelmébe ezt a gyöngyszemet leginkább... mármint az idézetet mindenképp.
I'm still a little startled, you know. And shocked. And of course blinded by this sparkling and perfect and excellently put masterpiece.

Fuck you, Stephen King. Teach me master.

"Visszakívánjuk repülési képességünket, hogy eltűnhessünk innen a pokolba. Szeretnénk átúszni a lanyha tetőn, ki az ártalmatlan levegőre, de nem tehetjük, ki kell bírnunk a tanúságtételt. Egy rusnya korcs rágcsálja egy kisgyerek lábának maradékát, minden erejével megpróbálva kibányászni a lábat a fehér, gyerekméretű New Balance tornacipőből. A kóbor eb csontos gerince elnyúlik és behorpad, a keskeny fej lehajlik, a girhes mellső láb mereven tartja a zsákmányt, de a cipőfűző, a korcs balszerencséjére, masnira van kötve.
  Ami a poros nyomok és barázdák mögötti alakot illeti, nem öreg katonai pokróc, sápadtan, arccal fölfelé hever a túlsó sarokban, és a felső része kinyúlik a sötét tócsából. Egyik karja ernyedten hanyatlik a homokra, a másik a falnak feszül. Mindkét kezét ökölbe szorítja. Halott, vörösesszőke haja csapzottan hullik hátra a kis arcból. Ha a szemben és a szájon van felismerhető kifejezés, az az enyhe meglepetés. Ez véletlen, semmit sem jelent, mert a gyermek arcának olyan a szerkezete, hogy akkor is meglepettnek tűnt, mikor aludt. Tintapacára és radírmaszatra emlékeztető véraláfutások vannak halántékán, arccsontján, nyakán. Nyaktól köldökig a Milwaukee Sörfőzde alvadt vértől és földtől szennyes, fehér reklámpólója borítja. Alteste, amely olyan sápadt, akár a füst,kivéve, ahol rászáradt a vér, belelóg a részeg legyektől lepett, sötét tócsába. Meztelen, karcsú bal lába, melyhez tartozik egy plezúros térdkalács, vér szennyezte, gyermekméretű New Balance tornacipőben végződik, melynek fűzőjét dupla masnira kötötték a gondos kezek; orra a penészes mennyezetre mutat. Ahol a másik lábnak kellene lennie, ott csak űr van, mert a jobb csípő váratlanul véget ér egy roncsolt csonkban.
  A Halász harmadik áldozatát látjuk, a tízéves Irma Freneau-t, aki tegnap délután tűnt el a videobolt előtt járdáról. A döbbenet lökéshullámai erőben és számban is növekedni fognak, amikor mostantól számítva valamivel több mint egy nap múlva Dale Gilbertson rálel Irma tetemére. (...)

  Nos, barátaim, itt aztán benne vagyunk a valódi suvadásban.

  Irma Freneau kicsiny, ernyedt teste ellapul, mintha bele akarna olvadni a rothadó padlóba. A részeg legyek tovább döngnek. A kutya igyekszik kirángatni a zamatos zsákmányt a cipőből. Ha az egyszerű elméjű Ed Gilbertson életre kelne és mellettünk állna, akkor most térdre zuhanna és sírna. Viszont mi...
  Nem azért vagyunk itt, hogy sírjunk."

(Idézet Stephen King és Peter Straub: A fekete ház című regényéből, all rights reserved of course.)


Nos. Ezek után szerintem nem kell ragoznom, miért voltam eszméletlenül mérges a világra, amiért a Sorstalanságért Kertész Imréhez vágtak egy kicseszett Nobel díjat. Felsorolom a különbségeket a két ember és mondjuk eme két mű között.
  Kinget nehéz összehasonlítani bárkivel is, mármint Stephen Kinget, mint az írót, de én most alaptényekre helyezve igyekszem megbirkózni a lehetetlennel. Stephen King írói pályája (kapaszkodjatok meg) 86, nyolcvanhat, azaz NYOLCVAN KIBASZOTT HAT MEGJELENT MŰVET tud felmutatni, melyből 56-ot magyarra is lefordítottak. Minimum. Minőségileg kifogásolhatatlan, és bár a horror műfaja tág, mégis annyian kimerítették már, hogy csodaszámba megy, hogy ez az istenadta tehetség még mindig tud valami újat mutatni. És tud. 1967 óta ír, tehát mióta józan eszéhez kapott húsz évesen, azóta egy évet sem hagyott elröppenni újabb kötet nélkül. Ezerféle kisebb és nagyobb irodalmi díj birtokosa, a horror keresztapja, és mindent kapott a szerencsétlen, csak Nobelt nem természetesen.
  Pedig a Nobel díj azoknak jár, idézem, akik "egy irodalmi területen maradandót és kiemelkedőt alkottak".
  S most jöjjön csak Kertész Imre. Kiadott négy, azaz négyes darab említésre méltó kötetet, ebből egy a Sorstalanság, amihez a saját életéből vette ki Holokauszt-emlékeit. Magából építkeznie egy JÓ írónak a legeslegeslegeslegegyszerűbb dolog, ugyanis akkor SOSEM fogy el az ihlet. Lényegtelen, Sorstalanságról később. Második valamirevaló firkálmányának meg sem jegyeztem a címét már, de arról szól dióhéjban, hogy ő mennyire szenvedett, amíg folyamatban elutasították, ha jól emlékszem, találó módon Kudarc a címe, de nem adnám érte a kisujjam. További két műve szintén ehhez hasonló témákkal van megáldva (Kaddis a meg nem született gyermekekért, Felszámolás), de a Sorstalanság, majd a Kudarc első 40 oldala után letettem arról, hogy bármelyiket is a kezembe vegyem.
  Összefoglalva... Kertész Imre meglovagolt egy csodálatos témát, amellyel önsajnálni tudja magát most már, hála a jó rohadt életnek, akár az örökkévalóságig, mert ugye a szó elszáll, az írás sajnos megmarad.

  Részrehajlás és elfogultság nélkül állíthatom, hogy csupán ennyike információ után is egyértelműen Stephen King felé billen a mérleg nyelve.

  Nézzük a Sorstalanságot! Végre valami kötelező, amit olvastam is :DDD Nem tudom, kiből mit váltott ki, miközben olvasta... belőlem haragot és szégyent. Haragudtam, mert néha bekezdésekre is lusta volt a kedves író tagolni azt a förmedvényt, egy ROHADT DARAB PÁRBESZÉDET nem láttam benne, ami megkönnyített volna bármit is; nem mellesleg olyan tökéletes érzéketlenséggel írta le a munkatábor borzalmait, mintha át sem élte volna :D Nem bírálhatok senkit, de eléggé sántít a dolog, hogy ez "természetesen" egy igaz történet. Lényegtelen. Nem használt semmilyen lefestést, amivel minden egyes apró részlet kibontakozott volna a szemeim előtt, és azt mondhattam volna, hogy aztakurvaeget. Komolyan, nincs rá jobb szó, de konkrétan felbaszott a tárgyilagosság, ez az "ez van, törődj bele"-felfogás. És a végén még neki állt följebb, hogy a magyarok nem tisztelték hősként, hogy túlélte a munkatábort. Esküszöm, elérte nálam, hogy helyette is én szégyelljem a gondolkodásmódját :D Sajnos, amilyen lelkesen kezdtem neki ennek a förmedvénynek az olvasásának, annyira sok negatívumot tudok felhozni rá. Francba a sok "formabontó újdonsággal", a csodálatos kvázi-jelenidejével, az emlékek felelevenítésével, nem érte meg elolvasnom, mert folyton az volt az érzésem, hogy nem is egy felnőtt ember, hanem egy pályakezdő tizenéves nyomi írta az egészet. Ez is csak egy vélemény a sok közül, de az enyém.

  És itt van Stephen King, akinek a művei mindennek mondhatók, ami a Sorstalanság nem. A föntebbi idézet egy viccen kívül tízoldalas, zseniális leírás aprócska töredéke. Sokaknak unalmasnak tűnhet, ahogy King majd' nyolcvan oldalon keresztül bemutatja kitalált városkáit, és tüzetesen, betűről betűre megformált karaktereit, de elhihetitek, egy holtponton kell átlendülni, és onnantól válik egy laikus számára is csodálatossá, szinte már-már filmessé. Minden egyes apró részlet megjelenik ugyanis a későbbiekben, és életszerűvé válnak a történések. Szaga és hangja van a történetnek, nem csak képe, és ez nagyon fontos. Továbbá szerethető benne, hogy mindig résnyire kinyit egy apró ajtót, majd becsapja azt az orrunk előtt, és ismétli ezt minduntalan nagyobb résekkel és hangosabb csapásokkal, mígnem mindent meg nem látunk egyszeriben, és a csattanó el nem töri kíváncsi orrunkat. Fordulatok, és egy beteg elme rejtelmei. Nem tudom, mennyire vehető ki a fönti idézetből, hogy teljesen érzelemmentes. Tárgyilagos, mégis körítve van, és hozzátette azokat a szaftos részleteket, amik hatást gyakorolnak az egész lényünkre. Ő csak elmeséli, de nehogy már ránk ne hasson.
  És ez az, ami a Sorstalanságban nem volt meg. Üres voltam, mikor tudtam, hogy el kéne borzadnom, nem találtam apró szófordulatokat, amik kirángattak volna lanyha unalmamból. És ez rettenetesen lehangoló.

  De tudjátok, miért kapta meg Kertész a Nobelt?
  Mert a Holokauszt. Nem kell itt semmi stilisztikai és nyálas dologra gondolni, se túlkombinálni, mert az egész díj körül érezni a "zsidó-kultusz" részrehajló bűzét. Nem akartam zsidózni, mikor elolvastam a könyvet, de sajnos nemcsak bűzlik, hanem csöpög is a nyilvánvalóságától.
  És az ok arra, hogy King miért nem fog sosem Nobelt kapni, csupán annyi, hogy a tehetséget, a szenvedélyt és a szavak iránti alázatot az arra nem méltók sosem becsülik meg eléggé.


  Keményre sikerült, de a hajnali agyfaszom zokogott egy ilyen posztért.



Nao deshita.

For old times' sake

  Nos, határozottan vicces napjaim vannak mostanság. Most, hogy éppen szőkül a hajtövem, és képtelen vagyok bármilyen irányba megmozdulni, valahogy úgy voltam vele, hogy ideje lenne egy panaszáradatot létrehozni, mert mostanság igazából túl egyértelműek és jókedvűek a postjaim. Wellwell.. nem lesz ez sokáig. xD

  Két hete nem alszom. De tényleg. Kezdődik elölről, ami négy-öt éve volt, az 1-3 órát alszom, többet nem időszak, és végtelenül kimerít. Éppen ezért kezdtem el hajnal fél kettő körül fanficeket olvasni, ami... nos, egyrészt nagyon is jót tett a kis fangirl lelkecskémnek, másrészt a nem-fangirl lelkecském, ami a való világban ér, körülbelül kettészakadt minden egyes mondat után. Már értem, miért odáztam ezt a rohadt jó ficet eddig... tudtam, hogy nem kellett volna elolvasnom.
  Sajnos olyan szinten igaz volt minden szava egy régi, már-már majdnem elfeledett időszakra, amit már jó ideje több okból kifolyólag elő sem húztam az "irattáramból", hogy... tényleg fájt olvasni. Szörnyen.
  De ez még mindig semmi.
  Ma szépen elmásztam fizioterápiára, de mivel még volt időm, nem a suliba mentem, hanem előtte haza reggelizni. És... leszálltam ott, ahol nem kellett volna. Megtettem azt az utat, amit ha milliószor nem, akkor egyszer sem jártam végig, és hiába mindig arra futok, most.. más volt. Annyira más volt.
  Mert most nem volt kit felhívnom, hogy "szükségem van rád, kérlek, találkozzunk". Mert nem is tudnám már felhívni azzal, hogy "szükségem van rád, nincs kivel beszélnem, csak te tudod, és te tudtad mindig, hogy kell velem bánni, gyere, kérlek". Mert tényleg most lenne a legnagyobb szükségem rá, de pont most nem lehet mellettem.

  És tökéletesen tudtam, hogy ez lesz. Tudtam tavaly előtt is, tavaly is, és most is tökéletesen tudom, hogy teljesen magamra vagyok utalva. És ez nagyon kétségbe ejt. Részben magamnak köszönhetem, és köszönöm is, mert sok mindenre rá kellett jönnöm az utóbbi tíz-tizenkét hónap alatt, és anélkül nem ment volna, ha nem változtatok magamon. De.. de most szörnyen furcsa. Kiléptek olyan emberek az életemből, akik nélkül régen el se tudtam volna azt képzelni, és jött most kettő, akik megint érdekes dolgokra ébresztenek rá.
  Jött most egy, aki az egyetlen támaszomnak bizonyul.... amiért végtelen hálát és szeretetet érzek iránta.
  És jött még egy, aki új megvilágításba helyezte minden eddigi értéket, amit a magaménak hittem.
  És persze van valaki, aki eddig is itt volt, aki eddig is minden napomat bearanyozta, ha rá gondoltam, aki a magasságát meghazudtolva trappolt át két emberen egy hete, csak hogy a kabátomba kapaszkodva húzhasson le magához egy nagy cuppanós puszira. Nos, igen, ő az én drága kincsem, Tóth Diána. Vértestvér, féltestvér ide vagy oda, nekem így is volt egy kishúgom, aki lehet nálam 14 évvel fiatalabb, mégis annyi mindenre tanít. Aki lehet akármilyen kis pukkancs néha, mindig megmelengeti a szívem, mikor rám néz, és annyit mond, hogy "Szeretlek, Adélka".
  Annyira csodálatos dolgok ezek, és annyira csodálatosak az emberek, akik MOST, ebben a pillanatban, a jelenben körülvesznek, hogy mire megírtam ezt a bejegyzést, már az öröm- és hálakönnyek fojtogatnak, nem pedig az üresség és az elkeseredés.

  Nos, olybá tűnik, még egy dolgot megtanultam.
  Mégpedig azt, hogy kell blogot írni, hogy az segítsen is. :)

  És most megyek, és lemosom a hajamról a festéket, mert már lassan nem lesz fejbőröm se :D

Nao deshita.

Még egy gyors kis music-post

Csak mert a harmadik fejezetnél jár a leendő szám címét viselő, első igazán komoly ficem, és rohadt boldoggá tesz a dolog, hogy 16 oldalt kipréseltem magamból eddig <3 p="">
PS: SM go fuck yourself and make a proper, 3-5 minute long, kick-ass song from this goddamned preview. I can't wait a year. You remember, you wanted EXO to make a comeback in March, right? Then try to include THIS into the playlist, please. Thankies.

Nao deshita.

Változás-pánik-változás-haladás-boldogság?

Yay for new situations~
A tegnapi naptól újfajta életérzést tapasztalhattam meg. Megtapasztaltam, milyen nővérnek lenni, és megéreztem a helyzet súlyát, hogy na igen, kösd föl a gatyád, vagy elrettentő példa lesz belőled!
Igen, ugyanis megszületett hetedik szemem fénye/szívem csücske is, az immár kétnapos Zoé Yvette is a távoli Ausztriában. :) A Zoét én választottam neki, a Yvette pedig így, nem túl magyarosan írva és mondva egy különleges, nagyon szép névnek hangzik számomra. 52 centi, 3670 gramm pontosan (4 centivel és 900 grammal több, mint én voltam anno >w<), és csodálatosan gyönyörű egy kiscsaj :D

Nos, igen, ő lenne az, délutáni szieszta kellős közepén. Annyira gyönyörű, hogy arra szavak nincsenek ;; nekem van a legeslegszebb kishúgom a világon ;; <3 p="">

Ha már szemem fényeiről van szó, akkor ide tartozik a kisszívem, a négyéves unokatestvérem (akit testvéremként imádok), Diána is. Aki aznap, mikor Zoé született, egy csapat hat- és hétéves kölyköt alázott le egy MEGYEI mesemondó versenyen. A Pitykét mondta el, és szerintem mindenki tudja, hogy ahhoz a nyomi meséhez aztán memória kell. És végigmondta, egyem a szívét. Hibátlanul, szépen, választékosan, míg egy hatéves kislány meg belesült a saját (fele olyan hosszú) meséjébe. Különdíjas lett, mint a legfiatalabb versenyző, nyert csokit, tortát, oklevelet, szóval nagyon boldog volt, egyem meg. Róla is mellékelek egy képet,  hogy lássa mindenki, hogy nem csak a legügyesebb, hanem a legszebb/legesleggyönyörűbb is ő volt uwu  

Igen, látszik, hogy szöszke a család :D

Nos, folytassuk akkor!

A haladást felfoghatjuk időbeli síkon is, de én speciel... leginkább arra gondolok, hogy annyi minden le van már fixálva, hogy egy egész hegységet gördített le a családom a mellkasomról.

Megvan a lakás... természetesen nem apai nagybátyám jóvoltából, és nem is az a lakás, amire eddig vártam, de megvan, és most már nem tudom Icuséknak mindazt meghálálni, amit kaptam eddig. A fél életemet náluk töltöttem, és most felújítják nekem a mama lakását, bebútorozzák, és lakbér nélkül élhetek velük egy udvarban. Sosem fogok tudni olyat tenni, ami felér ennyi jótéttel.

Meglesz a jogsim is. Sajnos ezt sem apámnak köszönhetem, hanem Keresztapámnak (Diánám apukájának :)) és Maminak, akik úgy gondolták, hogy ez egy tökéletes ajándék lesz a ballagásomra... és milyen igazuk volt. Azzal, hogy megtanulok vezetni, besegíthetek Icuséknak az árufeltöltésben a boltban, így ha valamelyikük nagyon fáradt lenne, segítőnek vagy sofőrnek bármikor (mikor nincs kora reggel órám) beállhatok. Remélem, ezzel is csak jobban megéri majd nekik, hogy ott leszek.

Szóval... minden sínen van. Tanulgatom a tételkéket, készülgetek az érettségire,  és hajnalban blogot írok, csak hogy tökéletesen friss legyek! :D   Tehát szerintem ennyi elég is...

Pá, drágáim

Nao deshita.

It feels really nice, you know....

"And then, heavens opened, and everything I once thought was pure and blissful came down to earth in millions of raindrops. I've heard every drop hitting my windows, and it felt warm and cool, dirty and purifying at the same time. I imagined them falling onto my skin, washing away my misery, and all of a sudden, I felt clean and perfect."

Annyira ideillik most, hogy nyitott ablaknal fekszem az agyamban, es hallgatom, ahogy az esőcseppek verik az ablakom, hónapok ota először. ;;;; Remelem, valoban itt a tavasz.

Kérdezz-felelek faszság

... amit természetesen már kétszer kitöltöttem xDDDD nem baj, kétévente esedékes újra :D

.... amit már 2010ben kitöltöttem xDDDDDD nem baj, látni akarom, mennyit változtam :3

Néhány szaros kvízszerű kérdés.

Mit akarsz elérni az életben?

2010: Segíteni szeretnék az embereken a munkámmal. Nagyon sok barátomnak és ismerősömnek vannak súlyos lelki problémái. Kicsit gyakorlottabban szeretnék az ők és más emberek segítségére lenni pszichológusként.

2012: Utazni szeretnék, felfedezni a világot, olyan dolgokat szeretnék tenni, amikkel segítem a saját és a környezetemben élő emberek életét, egészségét. 

2014: Nyelveket szeretnék tanulni, amelyek hasznosak számomra és a környezetemben élők számára, és olyat csinálni, amivel rengeteg embert segíthetek és gyógyíthatok.

Hiányzik-e valaki a családodból és a családodon kívül?

2010: Minden nap, minden órában, minden percben, minden másodpercben ugyanazok.

2012: Persze, hogy hiányoznak, de hát nem húzhatom össze mindenütt a térképet... .__.

2014: Most leginkább a kisszívem hiányzik, két hete nem láttam ;; de érdekes, apu is hiányzik, Keresztanyuék meg kifejezetten._. 

Szerettél-e már valakit, aki nem szeretett viszont?

2010:Persze. Nem is egyet.

2012: Ohohohohóóó xDDDD Ezekről aztán sokat tudnék én mesélni xD

2014: ... mi ez a kérdés :DDDD

Kivel csókolóztál utoljára?

2010: ... *mosoly*

2012: Nem akarok erről beszélni.>_>

2014: .... mondhatom azt, hogy fogalmam sincs?xDDDD

Kit öleltél meg utoljára?

2010: Uhm... anyámat, amikor fél 10kor hazaesett.xD

2012: Most csak fél 9kor esett át a küszöbön xDDD

2014: Fejlődőképes! 7re hazaért :D

Öltél már?

2010: Hohohó.X"D A szándék megvolt. Úgyse lennék rá képes.xD

2012: Óemdzsí.... soha._.

2014: ... néhány Majtika bánta, hogy elővettem a porszívót._.

Gyűlöltél már meg valakit puszta féltékenységből?

2010: Ha örökre nem is, egy ideig sikerült. Egyetlenegyszer.

2012: Ó hogyne! Nem is akárhogy ^^"""

2014: .... KKAEPSONG! :DDDDD

Kiállsz a barátaidért?

2010:Az életemet is odaadnám értük. A családomért pláne.

2012: MAcskakörmözni hogy lehet itt, hogy ne nézzen ki bénán?^^"

2014: Macskaköröm, de hozzátenném, hogy nagyon-nagyon kevesen érdemlik meg.

Jó a kapcsolatod a családtagjaiddal?

2010: Némelyikkel:)

2012: Összetartó a család, persze:)

2014: - Anyád! - A tied! - De az ugyanaz... <<< leírtam a lényegét a családunknak, imádom őket xD 

Mi ad erőt minden egyes nap kikelni az ágyból?

2010: Egy újabb nap, egy újabb lehetőség. Minden nap ünnepnap.:)

2012: Korea. Minden nappal közelebb kerülök hozzá egy kilométerrel, ha nem öttel :3

2014: Az álmaim, és a nálam fiatalabb "kistestvéreim" álmai. Remélem, augusztusban már ráléphetek a saját utamra..

Mi tart életben, ha rossz napod van?

2010: Ha rossz napom van, nem vagyok túl szociális, mint egyébként. Nincs erőm a barátaimra, vagy legalábbis bántani nem akarom őket, így a zene tart olyankor életben. Mert ez a másik életcélom. A zenélés. És ha van cél a szemed előtt, mindent könnyebb elviselni.

2012: A barátaim. Az igazi, édes, önfeláldozó és csodás barátaim :) Emellett a sok idióta segg idol, meg a műsoraik... x"D

2014: A drága, idióta, barom barátaim, azok. Meg a családom, meg a jelenleg 12 nyomoronc, akiket megállás nélkül bámulok, és akik miatt a szemem kifolyik, annyira zokogok, hogy mennyire szerencsétlenek xDDDD

Félsz a haláltól?

2010: Merész lenne kijelenteni, hogy nem, és túlzás lenne azt mondani, hogy igen. Nem várom. Túl sok tennivalóm van még előtte:)

2012: Nem most jön el, miért is félnék?:D

2014: Macskaköröööööm~

Hogy akarsz meghalni?

2010: Úgy, hogy már várjam. Vagy nagyon öreg akarok lenni, aki már mindent megtett az életében, vagy pedig sokat akarok szenvedni, hogy megváltás legyen.

2012: Leginkább sehogy, de egyébként meg nem szeretem magam ismételni :DDD

2014: Yepp, itt is.

Hiszel Istenben?

2010: Nem. Bár nem zárom ki a lehetőségét, van. Valaki hisz benne, tiszteletben tartom, valaki, mint én, nem.

2012: Hiszem, hogy van valami fölöttünk. Lehet, hogy az csak a szeretet, a megbocsájtás és az élet öröme és értelme, de valami feljebb való dolog mindenképpen van :)

2014: A hitem gyarapszik DDDD: úgy tűnik, a csirkemellel együtt elraktározza azt is a szervezetem :D

Jársz templomba?

2010: Hiába nem vagyok hívő, úgy érzem, hasznos lenne, ha eljárnék. Úgyse csinálok vasárnap délelőttönként semmit.

2012: Nem.

2014: Mióta nagyanyám benyögte, hogy jönne velem, le is tettem a lehetőségről :DDDD

Mit ettél utoljára?

2010:Sajtospárizsis szendvicset.

2012: Mami-féle baracklekváros kenyeret *wwwwwwwwww*

2014: Vizet. D:

Mitől félsz a legjobban?

2010: Nem szoktam nagyon félni. Mindent túl lehet élni. Inkább tartok dolgoktól, minthogy félnék.

2012: Hogy ha valami nem úgy sül el, ahogy tervezem, és ez negatív hatással lesz rám.

Mire kelsz?

2010: Mikor mire, most jelenleg Sadie - Scarlet-re, egyébként vagy Kagerou-re (Sadie), Having Betrayed is Why-ra (girugämesh), vagy éppen, ha sürgős felkelnem, Ogre-ra (the GazettE)

2012: B.A.P. - No Mercy-re *w*

2014: Aaaaaz első ébresztőm EXO - Wolf, a második meg Machine~

Mikor kelsz?

2010: Tehehe. Amikor felkelek.xD Ha keveset alszok, és szokásomhoz híven minden nap keveset alszok, akkor 7-fél 8kor (hétköznap). Ha sikerül a napi 6-8 órámat betartanom, akár 6kor is fel bírok kelni, de ez sajnos ritka, csak akkor kelek olyan korán, ha nagyon muszáj. Ha nincs suli, az átlag 10-11 óra, amikor kelek.

2012: NYár van, 8-9 között, amikor jól esik :D

2014: Mikor-hogy, 7-9 között mindig felkelek :3

Milyen zene ment utoljára az mp-den/iPododon?

2010: Sadie - Imaginary creature

2012: I got you little runaway~ T____T nem bírok várni holnap estig T_T amúgy Super Junior - SPY teaser x"DDDD kerek egy napja nem bírok leakadni róla...

2014: Baekhyun/Chen - Really I didn't know... FLORI MEGFERTŐZTÉL ;;

Milyen könyvet olvasol most?

2010: Robert Merle - Mesterségem a halál. Osztálytársamtól kértem kölcsön, imádom.

2012: Inkább ficezek mostanság, szóval Smother Me.... hatodszorra;~~~~;

2014: Szabó Magda - Az ajtó, de ha már fic, akkor a sajátommal szarakodom :D

Mi volt a mai napod fénypontja?

2010: Tehehe. Sok volt. Találkoztam egy tök édes barátommal, ennek nagyon örültem. Annak még jobban, hogy amikor ma másodszor végignéztem a Dim Tourt, végigjátszottam a main part összes számát.

2012: SPY TEASER Q__________Q i can't fucking wait @________@

2014: ... MINDJÁRT TÍZ OLDAL. MÁR CSAK FÉL OLDAL ÉS MEGLESZ.

Miért adnád oda a fél karod?

2010: Hát ha a fél karom nem is, de a kislábujjamat mindenképp egy ingyen ESP-ért.XD

2012: Hogy pontosan akkor legyen Super Show 5, mikor Londonban leszek. XDDDD

2014: ... szeretem a karomat._. nem adom.

Csókolóztál már utcán?

2010: Hajaj~

2012: Igen, és nem szeretem.

2014: Bezony, és még mindig nem vagyok oda érte bizonyos alkoholmennyiség alatt :D

Vitt már moziba randizni a szerelmed?

2010: Naigen. *mosoly* Még régen:o

2012: Igen, és remélem, megteszi újra T________T

2014: ;;;;;;;; that ship it sailed.

Mit néztél meg utoljára?

2010: Őőő. Supernatural 5x22 Swan Song... holnapután új rész!!*w*

2014: jdgfldgfda IDE MIÉRT NEM ÍRTAM SEMMIT 2012-BEN?! ;;;; Supernatural 9x13. Anyuval pótoltunk D:

Visszaszámolgatsz valamiért? Ha igen, miért?

2010: Azt próbálom számon tartani egy ideje, hogy mikor jön ki az új Odaát-évad, és szűk egy hete azt is számolgatom, Pappri mikor jön haza Ausztriából x.X

2012: Londonig. Még egy év. X""""DDDDDDDDD

2014: Az érettségi végéig xDDDDD NEMAKAROM ;;

Hova akarsz most menni?

2010: Két helyre. Az egyik egy vidámpark... A másik pedig egy Sadie-koncert. x.X Két ellentétes dolog, tudom, az egyik a komoly énem, a másik a picit komolytalanabb.

2012: Super Show-ra, Koreába, Londonba és Pestre....><

2014: Bárhova, ahol nem kell érettségiznem xDDDDD

Milyen fesztiválon voltál utoljára, azon belül milyen koncerteken?

2010: 08.05. Gyárfeszt, SoundHeight69, AFC, Haelo, SUBSCRIBE. Meg sok más is, akikre nem emlékszem:D Kurva jó volt.

2012: Ó, mit tudom már én D:

2014: ... NG fesztiválszámba megy?xDDDD mert akkor azon!

Milyen fesztiválra fogsz legközelebb menni?

2010: Asszem ide Rocktoberfestet írtamX_x

2012: Valami jrock vagy kpop festre. Vagy Szigetre.T_T Akarok legalább is. ._.

2014: KHOCSONYAFESZT :DDDDDDDDD Acélváááros.

Hát... nem is tudom xDDDDD vicces. Sokat változtam, az tény :o de ennyiben nem tudnék létösszegzést írni D:

Pááá~

Nao deshita.