Micsoda kerdezz-felelek

 Szia Kriszti - valoszinuleg csak te olvasod ezt a sok szart - meg en🤣

Talaltam egy csodalatos kerdess-felelek szart 2012-bol, gondoltam, igy lassan 10 evves kesobb kitoltom megint🤷‍♀️

Hány éves leszek öt év múlva? 

2012: 22

2021: 30

Házas leszek-e akkor? 
2012: Jó kérdés, még bármi megtörténhet :D

2021: Kurvara remelem👰👰

Milyen magas vagyok?
2012: 153 cm ._.

2021: Ez valoszinuleg nem fog valtozni a kozeljovoben🤣

Melyik filmet láttam utoljára?
2012: Odaátoztam tegnap anyuval :D

2021: Soul, de amugy Lost-ot neztem ma reggel

Kit tárcsáztam utoljára?
2012: Mamit

2021: Mamit❤

Ki hívott engem utoljára?
2012: Bogi drágám :3 

2021: Win apukája

Kitől kaptam utoljára SMS-t?
2012: Szintén Bogitól :D

2021: Az NHS-tol🏥

Jobban szeretek SMS-t írni, mint telefonálni?
2012: Attól függ, kivel :D

2021: Szerintem evek ota nem SMS-eztem🙃

Van háziállatom?
2012: Néhány pók és porcica..

2021: Nincs sajni, de hatha nemsokara🥺

Mit csináltam tegnap éjfélkor?
2012: Írtam, ha jól emlékszem~

2021: Aludtam valószínűleg

A szüleim házasok/ elváltak?
2012: Elváltak~

2021: Ez se valtozott, de apam megnosult ujra, anyu meg el van jegyezve.

Mikor láttam utoljára anyumat?
2012: Tegnap este, mikor jó éjszakát kívántam neki~ 

2021: Tavaly júliusban.

Hova mentem utoljára?
2012: Szerintem a boltba :D

2021: Sétálni

Mit szeretek a télben?
2012: A havat, a kötött pulcsikat és a csizmákat :DD

2021: Ja, kb ennyit.🤣

Mit szeretek a nyárban?
2012: A meleget, a strandokat, a tengerpartot, és az, hogy nem sok kötelezettségem van.

2021: Jaj, amikor meg nem voltak nyaron kotelezettsegeim! De jo is volt🤣

Mit szeretek a tavaszban? 
2012: Eddig nem volt egy jó tavaszi élményem sem, így nem sok semmit :DD

2021: Hazalatogatni, mert mig itt 8 fok van, otthon van 20 is💁‍♀️

Társaságkedvelő ember vagyok? 
2012: Hogyne vónák :D

2021: Szelektiv tarsasagkedvelo vagyok mostansag

Mit ettem utoljára? 
2012: Sajtospárizsis-ketchupos vajaskenyeret sajttal és tejjel

2021: Aztakurva, nem csoda, hogy 15 kilot hiztam 2012-ben, mi a faszt ettem, te jo eg. Porridge es kave, valoszinuleg huszadannyi kaloria nincs benne, mint a 2012-esben lol

Melyik a kedvenc desszertem? 
2012: Kókuszgolyó benne meggyel, de egyébként majdnem bármilyen süti._.

2021: Mozart szelet, de inkabb a gyumolcsokre voksolok mostansag.

Melyik a kedvenc levesem? 
2012: Fokhagymakrémleves~

2021: A sima husleves

Szeretem a kávét? 
2012: Nem.

2021: De edes voltam. Most meg mar az anyagcserem se mukodik kave nelkul🤣

Naponta mennyi vizet iszok?
2012: 3-4 litert, ha jó napom van, ha rossz, akkor csak kettőt. 

2021: Irigylem a regi onmagamat, most nagy mehezen 3.

Mit iszok reggelente? 
2012: Vizet, néha még azt sem.

2021: Oat latte

Hason vagy hanyatt alszok? 
2012: A jobb oldalamon.

2021: Vannak dolgok, amik nem valtoznak.

Tudok pókerezni? 
2012: Nem, és nem is izgat.

2021: Tudok, csak nem tul jol.

Jártam valaha Kanadában?
2012: Nem, de akarok menni az Odaát miatt ;~;

2021: Meg mindig bakancslistas.

Ismerek-e valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint nekem? 
2012: Őőő... rémlik valaki, de csak homályosan, 3 éve még tudtam a nevét :D

2021: Igen, 12 eve meg tudtam a nevet🤣

Beszélek-e idegen nyelveket? 
2012: Igen.

2021: Tobbet is.

Voltam valaha kórházban? 
2012: Bent feküdni, látogatni, anyámnál, vagy önkéntesként?:D Az elsőt kivéve mindre igen a válaszom.

2021: Mindharom.

Tenger vagy medence? 
2012: Tenger. Obviously.

2021: Tenger, de preferalom azt a fajta tengert, ahol latom, mi van alattam.

Gyakran hordok ékszereket?
2012: Nem igazán, csak a Deanes nyakláncom van mindig rajtam :3 

2021: Nem.

Melyik a kedvenc tévéműsorom? 
2012: A Cake Boss volt, amíg még volt TCL-ünk._.

2021: TLC, de mindegy🤣 Ha faszom tevemusor, akkor 90 day fiance, de ha rendes sorozat, akkor obvi Supnat

Ki a legviccesebb ember, akit ismerek? 
2012: Kinga és Vinny... meg az egész Stay Alive. xD

2021: Ugyanazok, es a parom🤷‍♀️

Plüssállatokkal alszok? 
2012: Igen. Mé, baj?˘˘

2021: Igen, es nem, nem baj.💁‍♀️

Milyen a mobilom csengőhangja? 
2012: Négá száránghán esssz píí vááj*w* egy szóval komolytalan :D

2021: Valoszinuleg valami gyari szar, folyamatosan nemara van allitva a telefonom, szoval fogalmam sincs. :D 

Megvannak még a gyerekkori ruháim?
2012: Néhány igen, van, ami még most is jó rám :DDDDD

2021: Nincsenek, kidobtam mindent, amire mar nincs szuksegem.

Milyen színű a fal a szobámban? 
2012: Fehér-citromsárga

2021: Feher.

Alvás közben be van zárva a szobám ajtaja?
2012: Mivel máshogy nem tudok aludni, igen :D

2021: Ez sem valtozott. 

Olvasok-e napilapokat?
2012: Metropolt órán, igen :DDD

2021: Nope, nem kell semmilyen negativitas az eletemben.🤷‍♀️

Nézek-e valamilyen szappanoperát? 
2012: Ha unatkozok, délután bekapcsolom a Marichujt xDDDDDD

2021: Isten ments

Ha lenne rá lehetőségem, úsznék delfinekkel? 
2012: Mindenképp *w*

2021: Nem

Név: Őőő... Nao? || Adél
Kor: 17 || 25
Születési hely: Miskolc
Lakhely: Miskolc || London
Horoszkóp: Rák
Kínai horoszkóp: Disznó

KÜLSŐ
Magasság: 153 cm, mint már írtam :D
Szemszín: Kék
Hajszín: Tűzvörös~ || Szoke
Szemüveg/kontaktlencse: Szemüveg. 
Fogszabályzó: Van, már remélem, nem sokáig >_> || Mar hala a jo 
Tetoválás: Nincs, de majd lesz
Piercing: Nincs

SZEMÉLYISÉG
Jellemzem magam egy mondattal: Őőőőőő. || Nincs lehetetlen, csak lusta.
Alapvetően pesszimista vagy optimista vagyok? Mindkettő egyszerre. || Optimista
Lenézek másokat? Nem. || Igen, nehany ostoba embert.

Gyakran vagyok depis? Nem annyira, mint régen D: || Nem.

BARÁTOK 
Hány barátom van? Sok, bár nem mindben bízok meg teljes mértékben. || 10 alatt, akik fontosak
Könnyen barátkozok? Igen. :3 | Nem, megvalogatom, kiket engedek kozel.
Szeretek-e új embereket megismerni? Imádok! || Ez nem valtozott.
Legjobb barátom: Ayu. Szintén nyilvánvaló. || Same.❤
Melyik barátomat ismerem leghosszabb ideje? Ayut xDDD
Melyik barátom ismer a legjobban? Viki. Annyira egy húron pendülünk, hogy minden gondolatomat ismeri szinte D: Ijesztő vagy, asszony D: || Sajni vikivel mar nem beszelunk, de Win ismeri minden rezdulesem.❤
Hiszek-e a szerelemben? Persze. || Lol miert ne hinnek?🤣
Létezik szerelem első látásra? Igen, létezik. || Ofc.
Most szerelmes vagyok? Már abszolúte nem. || Nagyon is.
Első csók: xDDDDDDD jajne. || Katasztrofa volt. :D
Jelenleg szabad vagyok? Hogyne vónák~ || Nop, nem is leszek.❤

MÚLT
Legrégebbi emlék: Mikor keresztanyám hároméves koromban lufikat kötött a hajamba, és én azt hittem, el fogok repülni :DDD || Ugyanez. :D
Valami, amit jó lenne elfelejteni: Hm... nem akarok elfelejteni semmit, vagy amit el akartam, azt már rég megtettem.
Mit csináltam 2000 szilveszterén, az ezredfordulón? Vigyorogtam a Millenniumos ruhámban˘˘
Mit csináltam, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottam? ... semmit?

JELEN
Hogy érzem magam? Fáj a vállam D: || Ehesen.
Mit viselek? Egy atlétát és egy rövidnadrágot. || Hosszu nadragot es meleg felsot, mert geci hideg van.
Mire gondolok? Hogy el kéne kezdenem vasalni a Gi-met :D || Hogy mennyi minden valtozott az elmult evekben...
Mik a terveim mára? Őőő... rendet rakok, utána meg suhanok edzésre~ || Seta es tanulas
Most hol vagyok?? Itthon, a gép előtt :D || Ez se valtozott, de az "itthon" mar tenyleg ITTHON, es mar reg nem Miskolcon van. :) 

Self reflection vagy mi

Szervusztok, nemletezo olvasoim!

Igen, kurva lusta vagyok ekezeteket csinalni telefonon, kovezz meg, ha szeretnel. :D

Elolvastam nehany regebbi bejegyzesemet, es ATYA UR ISTEN, mennyi rinyalast latott mar ez a szerencsetlen blog. Azt latom az utolso es a regebbi bejegyzeseimen is, hogy valahogy soha a budos eletben nem tudtam megfeleloen ertekelni azt, amim volt. Soha, egyszer sem.

Volt, amikor szepitettem a valosagon, es volt, amikor kinok kinjait eltem meg, mikozben eleg lett volna elengednem bizonyos dolgokat.

Volt ket dolog, amin nagyon nevettem:
Az egyik bejegyzesemben azt irtam, hogy imadom az osztalytarsaimat ES az evfolyamtarsaimat is.😂😂 Annyira keves olyan alkalom volt, hogy azt mondhattam, hogy nem utalom az evfolyamtarsaimat, hogy az mar faj. A mai napig nem tekintek rajuk ugy, mintha mi sem tortent volna, az mas kerdes, hogy en mindenkinek megbocsajtottam, aki bantott a gimnazium alatt. Rajottem, hogy nem en lettem kevesebb attol, hogy nem szologattam be undorito dolgokat masoknak, valamint arra is rajottem, hogy nem nekem kell onmagammal ugy egyutt elnem, hogy pokolla tettem valaki mas iskolai eveit.
Mindemellett ott voltak az orokos szerelmi dramaim is, amik abbol fakadtak, hogy konkretan a rossz emberekhez kotodtem. Azokhoz, akik nem lattak bennem annyi mindent, mint en bennuk, akik bennem csak egy lehetoseget lattak, nem egy eletre szolo kapcsolatot. A felere mar nem is emlekszem, hogy mit dramazgattam itt, csak azt tudom, hogy rengeteg volt a drama, rengeteg volt a fajdalmam, es egyik sem volt akkora, mint amit ket evvel ezelott kellett atelnem.

Akkor ugyanis az addigi eletem legintenzivebb kapcsolata rakott ki a sajat eletembol.
Majdnem harom ev, amely alatt mindig en adtam, en csinaltam, en teremtettem, en harcoltam, es veszekedtem, en konyorogtem, es semmi mast nem kaptam vissza, csak hallgatast... meg valamelyest halatlansagot. A megvetesrol ne is beszeljunk.
Es ott dobbentem ra, hogy igazabol ez nem arrol szol, hogy ki mit es mit nem, vagy hogy en mit es miert nem tettem, hanem arrol szol, hogy annyira kotodni akartam mindig valakihez, hogy nem erdekelt, ki milyen ember is valojaban, csak VALAKI SZERESSEN.

Csunya onismereti trening volt, mit ne mondjak. Tok egyedul maradtam egy idegen orszagban, es meg az ex is abban a nagyon halovany remenyben tartott majdnem fel evig, hogy ezt ujra lehet kezdeni.... pedig o jol tudta, hogy ugysem akarja, megkapta, amit akart, onnantol mar csak nyug voltam a termeszetes igenyemmel, ami az volt, hogy szeressen.
Nem egy es nem ketto rossz dontest hoztam az atmeneti majdnem masfel evben. Nem egy es nem ket olyan emberhez menekultem, akik beleillettek ugyanebbe a semaba. Meg konkretan ki is fogtam egy olyan lanyt, aki eljatszotta, milyen rossz neki, es harom nap utan felvetette, hogy mi lenne, ha hozzam koltozne.😂 Meg aztan az, hogy a vizuma nem engedi, hogy meg egy honapnal tovabb maradjon. Nagyon elbaszott volt az egesz tbh. A masik meg kokaint tolt a pisiszuneteiben (meg a regi Pretes idokben), es egyszeruen nem ertette, miert akadtam ki ezen.

Visszaterve az iskolatarsakra, es ezt egybeszove az identitasommal: nem ertem, miert kellett engem azzal is lehuzni, hogy meleg vagyok. Szerintem ok sem igazan ertik mostanra, hogy miert volt ez egy akkora ugy. Visszagondolva, en egyaltalan nem ereztem azt, hogy en mas lennek, mint barki a kornyezetemben, es nem is ertettem sokaig, hogy ez miert tesz nevetseg targyava. Hogy oszinte legyek, egesz addig nem ertettem, miert akkora problema ez, amig anyam ki nem deritette, hogy egyutt voltam egy lannyal sokaig, es hatalmas ugyet ne csinalt volna belole. Onnantol kezdve en ugy ereztem, hogy MUSZAJ fiukkal kezdenem, muszaj fiukkal randiznom, muszaj fiukkal csokoloznom, es az utobbitol mar egeszen rosszul voltam. Volt egy fiu az eletemben, aki kedves volt, edes, aranyos, es tetszett.... es egesz addig en ezt igy ereztem, amig meg nem csokolt. Es nem azert, mert rossz volt, nem azert, mert o nem az a szemelyiseg volt, akibe beleszerethettem volna, hanem azert, mert o egy fiu volt.
Ne tudjatok meg, mekkorat csalodtam sajat magamban emiatt. Fajt, haragudtam magamra, hogy MIERT NEM VAGYOK EGY SIMA, NORMALIS TINEDZSER, aztan tudjatok mit?
Kurvara elkezdett NEM erdekelni az, hogy mit var el tolem a tarsadalom, es vegre boldog voltam. Kikerultem a gimnaziumbol, es vegre boldog voltam. Elkoltoztem Magyarorszagrol, es vegre szabad lettem.

Az mas kerdes, hogy itt, Anglilalában mennyire vagy mennyire nem pergett a kaja. Azt tudom, hogy nem vagyok ugyanaz az ember, mint aki otthon voltam.

Ket eve meg kellett kernem anyukamat, hogy jojjon ki hozzam egy hetre, mert idegroncs voltam. Ket eve el kellett koltoznom a nagybatyam hazabol, mert tudtam, hogy az exem nem fog moccanni (egesz ezev majdnem kozepeig nem is moccant). Ket eve teljesen egyedul maradtam. Ket eve egyedul karacsonyoztam.

Egy eve azonban megtalaltam onmagam.

Elmentem a nagymamammal tavaly aprilisban Japanba es Koreaba, mert vegre nem olyan embereket helyeztem magam ele, akik nem erdemeltek meg.
Elmentem egyedul mas varosokba, mert ugy ereztem, egyedul is jol elvagyok.
Elkezdtem surubben meditalni.
Elkezdtem ertekelni, amim volt.
Es aztan egy eve betoppant az eletembe valaki, akit mintha az angyalok kuldtek volna.
Csodalatos volt, kedves, gyonyoru, torodo, szereny, es vegre azert szeretett, aki voltam, nem azert, amit tehettem erte.
Hatalmas fajdalmat cipelt a vallan, es urt a mellkasaban, amit ideje volt valakinek betolteni.... szerencses vagyok, hogy en lehetek az, aki felemeli ot.

Vele minden megvaltozott. A csaladom elfogadta a tenyt, hogy meleg vagyok, elfogadtak es imadjak a paromat, a nagymamam eljutott odaig, hogy nem csak nekem mondja a video chaten, hogy szeret, hanem a paromnak is, anyukam folyamatosan olelgeti, a gyerekek imadjak ot, egyszeruen minden idilli es csodalatos lett.

Rettegtem attol, hogy mi lesz, ha osszekoltozunk, ami 7 honap utan meg is tortent.
Nevetsegesen tokeletes 5 honap egyutteles utan rajottem, hogy annyira felesleges volt rettegnem, hogy meg egy lakasvasarlasba is belebonyolodtunk, ha pedig ez nem lenne eleg, hala az egymas irant iranyulo tamogatasnak, szeretetnek, hitnek, mindketten uj poziciot toltunk immar be, es mindketten a tovabbtanulast fontolgatjuk. En iden kezdem idekint az egyetemet, o pedig kulonbozo kurzusokra fog jarni, hogy vegre megkaphassa almai allasat.

Buszke vagyok.
Buszke, hogy az elnyomastol, a rinyalastol, a fajdalomtol eljutottam idaig. Ahogy arra is, hogy mindenki mas is fejlodott korulottem velem egyutt, miattam, vagy tolem fuggetlenul.
Buszke vagyok magamra azert, mert akkor sem koltoztem haza, amikor ezerszer egyszerubb lett volna.
Buszke vagyok magamra, pont.

Nao deshita.

Nineth time's the charm

Kedves nem létező olvasóim!
HAZATÉRTEM.

A blogoláshoz is, valamint Miskolcra is immár kilencedik alkalommal, és most már biztosan érzem, hogy nagyon valószínűleg soha többé nem jövök végleg haza.

Kilenc alkalom, egy év és tizenegy hónap kellett hozzá, hogy a lelkemnek ne háborgás legyen a hazatérés.

Ezt a lenti pár sort áprilisban írtam, és most döbbentem rá, hogy az a látogatásom volt a fordulópont, az a látogatásom vetett véget a fájdalmas hazatéréseknek, a szenvedő kapcsolatomnak, és az lett a kezdete egy hosszas folyamatnak, ami sorozatos pozitív változásokat hoz majd.
Lemorzsolódtak azok az emberek, akik visszatartottak, akik elnyomtak, akik úgy gondolták, kevés vagyok az élethez. Helyet kapott az életemben két "új" ember, egy kiskutya, egy gyönyörű, új lakás, egy új bolt, egy új poszt, egy régi kihívás, új minőségben, ami az egyetem befejezése, illetve a régi kapcsolatom újraélesztése új és más minőségben.... és egyik sem lesz csalódás, ha nem jön össze, hanem mind csak egy újabb lecke lesz.... amit ezúttal nyitottan, szívesen fogadok.

"Most itt ülök a pesti lakásban, amiben minden többé-kevésbé ugyanúgy van, mint mikor másfél éve itt hagytam... itt van a két kis bambuszalátét az asztalon, a pottpurri, még az éjjeli lámpám is ugyanaz és ugyanott van, sőt, még a kis energiáim is itt vannak... még a ruháim, a magassarkúim is a szekrényben vannak, ahogy én hagytam őket.

De nincs szennyes a szennyeskosárban, nincs saját étel a hűtőben, nem lepik el az elmém az esti készítenivaló vacsora esetleges lehetőségei. Nincs itt a számítógépem, nincs itt a gitárom, nincs itt a TV-m, és nincsenek szana-széjjel a jegyzeteim a folyamatos, utolsó pillanatra hagyott tanulás miatt. Por lepi a ruháimat, a magassarkúimat, a foteleket, amikben akkor ültem, mikor ihletet gyűjtöttem, mikor gondolkodnom kellett, vagy éppen csak módosan teázni akartam egyet.

Nem lakom itt, pedig még fél lábbal bent vagyok.

Nem lakom itt, pedig belül üvöltök, hogy kérem vissza az életem, kérem vissza a lakásom, kérem vissza a színvonalas munkámat, kérem vissza a szerelmemet, akihez minden este átmentem, kérem vissza.... kérem vissza az életem, amit itt kellett hagynom.

Mert persze, mindig megmagyarázom magamnak, miért kellett itt hagynom, miért kellett elmennem, miért nem volt ez jó, de az igazság az, hogy hiába az eszem, a szívem legszívesebben arcon ütne, hogy "KÖLTÖZZ VISSZA TE IDIÓTA, NÉZD, MENNYI EMLÉKET ITT HAGYTÁL!".

Csak aztán rájövök, mennyire kilátástalan itthon minden, és hogy feladnám a biztost a borzalmasan bizonytalanért, és két év múlva megint odakint kötnék ki.

Miskolccal kevésbé érzem ezt, de Budapest számomra nagyobb szíven szúrás... több mint tíz éve eldöntöttem, hogy ha nem lesz kihez hozzámennem, Pest megmarad a szerelmemnek... világéletemben arra vágytam, hogy ebben a gyönyörű városban élhessek, amikor pedig felköltöztem, úgy éreztem, minden vágyam valóra vált.

Odavagyok Londonért, de London már a felnőtt, inkább biztonságon és szereteten és hálán alapuló szerelem, míg Budapest volt a lángoló, mindent ledöntő, korlátokat eltörlő szerelmem éveken keresztül.... és elég kevés időre teljesedhetett ki sajnos."

Pest valóban, amíg milliomosként vissza nem költözöm a megfelelő minősítésemben, egy akkora szíven szúrás lesz számomra, hogy szerintem a helyét életem végéig érezni fogom..... de Miskolccal három év után megbékéltem. Miskolcon végre úgy is itthon vagyok, hogy már csak fél lábbal vagyok a házban, de végre nem húz semerre a szívem, mikor itt vagyok.... ugyanis tudom, hogy jelenleg akárhol is vagyok, a legjobb helyen vagyok, és a legjobb időben érkezem, és a legjobb időben távozok onnan. Most értem el, kilencedik alkalommal arra a pontra, hogy tudom, mi miért történik, és sikerült értékelnem, hogy három helyen is otthon érezhetem magam... plusz nagymamámnál.

De ettől függetlenül is azért kicsit szíven ütött, mikor kinyitottam a pesti konyhaszekrényt, és akármilyen tartós élelmiszert felleltem, az két éve lejárt..................😂😂😂😂😂😂😂 Szeptembertől ez is megoldódik.

Szóval akárki szenved hasonló dolgoktól..... a kilencedik alkalom majd megold mindent. :)

Kérdezz-felelek faszság round 4

.... amit negyedik alkalommal töltök ki! :D hat éve, te jó ég.......

... amit természetesen már kétszer kitöltöttem xDDDD nem baj, kétévente esedékes újra :D

.... amit már 2010ben kitöltöttem xDDDDDD nem baj, látni akarom, mennyit változtam :3

Néhány szaros kvízszerű kérdés.

Mit akarsz elérni az életben?

2010: Segíteni szeretnék az embereken a munkámmal. Nagyon sok barátomnak és ismerősömnek vannak súlyos lelki problémái. Kicsit gyakorlottabban szeretnék az ők és más emberek segítségére lenni pszichológusként.

2012: Utazni szeretnék, felfedezni a világot, olyan dolgokat szeretnék tenni, amikkel segítem a saját és a környezetemben élő emberek életét, egészségét. 

2014: Nyelveket szeretnék tanulni, amelyek hasznosak számomra és a környezetemben élők számára, és olyat csinálni, amivel rengeteg embert segíthetek és gyógyíthatok.

2016: Az előző hármat együttvéve! :D

Hiányzik-e valaki a családodból és a családodon kívül?

2010: Minden nap, minden órában, minden percben, minden másodpercben ugyanazok.

2012: Persze, hogy hiányoznak, de hát nem húzhatom össze mindenütt a térképet... .__.

2014: Most leginkább a kisszívem hiányzik, két hete nem láttam ;; de érdekes, apu is hiányzik, Keresztanyuék meg kifejezetten._. 

2016: Igen, az egész családom hiányzik, és most Heni is, mert dolgozik .____.

Szerettél-e már valakit, aki nem szeretett viszont?

2010:Persze. Nem is egyet.

2012: Ohohohohóóó xDDDD Ezekről aztán sokat tudnék én mesélni xD

2014: ... mi ez a kérdés :DDDD

2016: Ofkorsz, wtfff xD

Kivel csókolóztál utoljára?

2010: ... *mosoly*

2012: Nem akarok erről beszélni.>_>

2014: .... mondhatom azt, hogy fogalmam sincs?xDDDD

2016: Életem szerelmével, mielőtt lefeküdtünk aludni u.u

Kit öleltél meg utoljára?

2010: Uhm... anyámat, amikor fél 10kor hazaesett.xD

2012: Most csak fél 9kor esett át a küszöbön xDDD

2014: Fejlődőképes! 7re hazaért :D

2016: Henit, mielőtt elment dolgozni ;w;

Öltél már?

2010: Hohohó.X"D A szándék megvolt. Úgyse lennék rá képes.xD

2012: Óemdzsí.... soha._.

2014: ... néhány Majtika bánta, hogy elővettem a porszívót._.

2016: TEGNAP TALÁLTAM EGY HALOTT BÉBIPÓKOT A TAKARÓMON, DE ESKÜSZÖM, NEM SZÁNDÉKOSAN TETTEM! T_____T

Gyűlöltél már meg valakit puszta féltékenységből?

2010: Ha örökre nem is, egy ideig sikerült. Egyetlenegyszer.

2012: Ó hogyne! Nem is akárhogy ^^"""

2014: .... KKAEPSONG! :DDDDD

2016: .... hát ez... kínos...... XDDDDDDDDDD

Kiállsz a barátaidért?

2010:Az életemet is odaadnám értük. A családomért pláne.

2012: MAcskakörmözni hogy lehet itt, hogy ne nézzen ki bénán?^^"

2014: Macskaköröm, de hozzátenném, hogy nagyon-nagyon kevesen érdemlik meg.

2016: Ismét redukálódott az ilyen barátaim száma. :") hálistennek.

Jó a kapcsolatod a családtagjaiddal?

2010: Némelyikkel:)

2012: Összetartó a család, persze:)

2014: - Anyád! - A tied! - De az ugyanaz... <<< leírtam a lényegét a családunknak, imádom őket xD 

2016: Megint össze szeretném ezt a hármat vonni xDDDDD

Mi ad erőt minden egyes nap kikelni az ágyból?

2010: Egy újabb nap, egy újabb lehetőség. Minden nap ünnepnap.:)

2012: Korea. Minden nappal közelebb kerülök hozzá egy kilométerrel, ha nem öttel :3

2014: Az álmaim, és a nálam fiatalabb "kistestvéreim" álmai. Remélem, augusztusban már ráléphetek a saját utamra..

2016: A fizetésem. :"D Az nagyon. De egyébként megint összevonnám mindet, és hozzáraknám a fizetésem. :D

Mi tart életben, ha rossz napod van?

2010: Ha rossz napom van, nem vagyok túl szociális, mint egyébként. Nincs erőm a barátaimra, vagy legalábbis bántani nem akarom őket, így a zene tart olyankor életben. Mert ez a másik életcélom. A zenélés. És ha van cél a szemed előtt, mindent könnyebb elviselni.

2012: A barátaim. Az igazi, édes, önfeláldozó és csodás barátaim :) Emellett a sok idióta segg idol, meg a műsoraik... x"D

2014: A drága, idióta, barom barátaim, azok. Meg a családom, meg a jelenleg 12 nyomoronc, akiket megállás nélkül bámulok, és akik miatt a szemem kifolyik, annyira zokogok, hogy mennyire szerencsétlenek xDDDD

2016: Életem szerelme, és a közös terveink. :3

Félsz a haláltól?

2010: Merész lenne kijelenteni, hogy nem, és túlzás lenne azt mondani, hogy igen. Nem várom. Túl sok tennivalóm van még előtte:)

2012: Nem most jön el, miért is félnék?:D

2014: Macskaköröööööm~

2016: Most már kifejezetten félnék, hogy azért veszélyesebb országban lakom, mint Magyarország.....

Hogy akarsz meghalni?

2010: Úgy, hogy már várjam. Vagy nagyon öreg akarok lenni, aki már mindent megtett az életében, vagy pedig sokat akarok szenvedni, hogy megváltás legyen.

2012: Leginkább sehogy, de egyébként meg nem szeretem magam ismételni :DDD

2014: Yepp, itt is.

2016: Ez sem változott :D

Hiszel Istenben?

2010: Nem. Bár nem zárom ki a lehetőségét, van. Valaki hisz benne, tiszteletben tartom, valaki, mint én, nem.

2012: Hiszem, hogy van valami fölöttünk. Lehet, hogy az csak a szeretet, a megbocsájtás és az élet öröme és értelme, de valami feljebb való dolog mindenképpen van :)

2014: A hitem gyarapszik DDDD: úgy tűnik, a csirkemellel együtt elraktározza azt is a szervezetem :D

2016: Macskakörmözném a 2014-et.

Jársz templomba?

2010: Hiába nem vagyok hívő, úgy érzem, hasznos lenne, ha eljárnék. Úgyse csinálok vasárnap délelőttönként semmit.

2012: Nem.

2014: Mióta nagyanyám benyögte, hogy jönne velem, le is tettem a lehetőségről :DDDD

2016: Turistaként naná! :D

Mit ettél utoljára?

2010:Sajtospárizsis szendvicset.

2012: Mami-féle baracklekváros kenyeret *wwwwwwwwww*

2014: Vizet. D:

2016: Tükörtojást :D

Mitől félsz a legjobban?

2010: Nem szoktam nagyon félni. Mindent túl lehet élni. Inkább tartok dolgoktól, minthogy félnék.

2012: Hogy ha valami nem úgy sül el, ahogy tervezem, és ez negatív hatással lesz rám.

2016: WTF 2014 HOVA LETTÉL?! A pókoktól, és a 2012-estől.

Mire kelsz?

2010: Mikor mire, most jelenleg Sadie - Scarlet-re, egyébként vagy Kagerou-re (Sadie), Having Betrayed is Why-ra (girugämesh), vagy éppen, ha sürgős felkelnem, Ogre-ra (the GazettE)

2012: B.A.P. - No Mercy-re *w*

2014: Aaaaaz első ébresztőm EXO - Wolf, a második meg Machine~

2016: Evanescence - Like you, mert szép csöndes, és boldogabban felkelek tőle.

Mikor kelsz?

2010: Tehehe. Amikor felkelek.xD Ha keveset alszok, és szokásomhoz híven minden nap keveset alszok, akkor 7-fél 8kor (hétköznap). Ha sikerül a napi 6-8 órámat betartanom, akár 6kor is fel bírok kelni, de ez sajnos ritka, csak akkor kelek olyan korán, ha nagyon muszáj. Ha nincs suli, az átlag 10-11 óra, amikor kelek.

2012: NYár van, 8-9 között, amikor jól esik :D

2014: Mikor-hogy, 7-9 között mindig felkelek :3

2016: jövő héttől 5 körül ;^;

Milyen zene ment utoljára az mp-den/iPododon?

2010: Sadie - Imaginary creature

2012: I got you little runaway~ T____T nem bírok várni holnap estig T_T amúgy Super Junior - SPY teaser x"DDDD kerek egy napja nem bírok leakadni róla...

2014: Baekhyun/Chen - Really I didn't know... FLORI MEGFERTŐZTÉL ;;

2016: UNIQ - Eoeo. Ezt a számot be kéne tiltani.

Milyen könyvet olvasol most?

2010: Robert Merle - Mesterségem a halál. Osztálytársamtól kértem kölcsön, imádom.

2012: Inkább ficezek mostanság, szóval Smother Me.... hatodszorra;~~~~;

2014: Szabó Magda - Az ajtó, de ha már fic, akkor a sajátommal szarakodom :D

2016: Ficet olvastam legutoljára, Pannácskám elmeosztályos agymenését, és még mindig bámulatos.

Mi volt a mai napod fénypontja?

2010: Tehehe. Sok volt. Találkoztam egy tök édes barátommal, ennek nagyon örültem. Annak még jobban, hogy amikor ma másodszor végignéztem a Dim Tourt, végigjátszottam a main part összes számát.

2012: SPY TEASER Q__________Q i can't fucking wait @________@

2014: ... MINDJÁRT TÍZ OLDAL. MÁR CSAK FÉL OLDAL ÉS MEGLESZ.

2016: Méééég semmi :D

Miért adnád oda a fél karod?

2010: Hát ha a fél karom nem is, de a kislábujjamat mindenképp egy ingyen ESP-ért.XD

2012: Hogy pontosan akkor legyen Super Show 5, mikor Londonban leszek. XDDDD

2014: ... szeretem a karomat._. nem adom.

2016: Egy icikepicike bőrdarabkámat adnám egy ingyen repjegyért, vagy 10000£ért.

Csókolóztál már utcán?

2010: Hajaj~

2012: Igen, és nem szeretem.

2014: Bezony, és még mindig nem vagyok oda érte bizonyos alkoholmennyiség alatt :D

2016: Igen, és most már itt azért más a helyzet.... otthon még mindig utálnám, itt és Pesten viszont szeretek :3

Vitt már moziba randizni a szerelmed?

2010: Naigen. *mosoly* Még régen:o

2012: Igen, és remélem, megteszi újra T________T

2014: ;;;;;;;; that ship it sailed.

2016: ÉN vittem ŐT u.u

Mit néztél meg utoljára?

2010: Őőő. Supernatural 5x22 Swan Song... holnapután új rész!!*w*

2014: jdgfldgfda IDE MIÉRT NEM ÍRTAM SEMMIT 2012-BEN?! ;;;; Supernatural 9x13. Anyuval pótoltunk D:

2016: Vannak dolgok, amik sosem változnak... Supernatural 11x17 xD

Visszaszámolgatsz valamiért? Ha igen, miért?

2010: Azt próbálom számon tartani egy ideje, hogy mikor jön ki az új Odaát-évad, és szűk egy hete azt is számolgatom, Pappri mikor jön haza Ausztriából x.X

2012: Londonig. Még egy év. X""""DDDDDDDDD

2014: Az érettségi végéig xDDDDD NEMAKAROM ;;

2016: A fizetésig XDDDDD amúgy augusztus 1-ig, akkor utazunk ugyanis Koreába. :)

Hova akarsz most menni?

2010: Két helyre. Az egyik egy vidámpark... A másik pedig egy Sadie-koncert. x.X Két ellentétes dolog, tudom, az egyik a komoly énem, a másik a picit komolytalanabb.

2012: Super Show-ra, Koreába, Londonba és Pestre....><

2014: Bárhova, ahol nem kell érettségiznem xDDDDD

2016: Most éppen haza! ;^;

Milyen fesztiválon voltál utoljára, azon belül milyen koncerteken?

2010: 08.05. Gyárfeszt, SoundHeight69, AFC, Haelo, SUBSCRIBE. Meg sok más is, akikre nem emlékszem:D Kurva jó volt.

2012: Ó, mit tudom már én D:

2014: ... NG fesztiválszámba megy?xDDDD mert akkor azon!

2016: Shemmilyenen. :D

Milyen fesztiválra fogsz legközelebb menni?

2010: Asszem ide Rocktoberfestet írtamX_x

2012: Valami jrock vagy kpop festre. Vagy Szigetre.T_T Akarok legalább is. ._.

2014: KHOCSONYAFESZT :DDDDDDDDD Acélváááros.

1016: Bár tudnék bármilyenre is menni xDDDDDDD

Hát... nem is tudom xDDDDD vicces. Sokat változtam, az tény :o de ennyiben nem tudnék létösszegzést írni D:

Pááá~

Nao deshita

A lustaság fog sírba vinni.

Nos, megint faszom-post, mint azr az a nagyjából két olvasóm megszokta.
Nagyon régen nem írtam, aminek az oka, hogy túl sok lelki problémám nem akadt, vagy éppen semmi érdemleges nem történt, de leginkább annyira elfoglalt a saját semmittevésem, hogy írni se voltam képes se ide, se sehova. Most is csupán azért vetem le ide a gondolataimat, hátha segít rendezni mindent, ahogy általában szokta.

Szükségem van erre, ugyanis végtelenül elegem lett magamból a mai estén. Végtelenül, véglegesen, visszafordíthatatlanul.
Van egy kurva jó lakásom, ami igazából egy KIS, PICSÁNYI KIS TÖPPEDT LAKÁS, amivel az egyetlen problémám az, hogy takarítanom kell. Van egy gecinagy hűtőm, tele kajával, amivel csak az a baj, hogy nekem kell kaját csinálnom. Van egy hatalmas terem a szoba közepén, ahol táncot tanulhatnék és edzhetnék kicsit, de az a baj vele, hogy fel kell állnom. Van egy kazal ruha a mosógépben, mind üde és tiszta, amivel csak az a baj, hogy ki kell centriznem a centrifugában, és ki kell teregetnem. Van öt csirkecomb a hűtőben, ami után két napja folyik a nyálam, amivel csak az a baj, hogy MEG KELL SÜTNÖM.

POFOZZON MÁR FEL VALAKI, BASSZAMEG. Nem tudom, mi az isten fasza van velem, de egyszerűen azt sem tudom, hogy jódolgomban mit csináljak. Az egyetlen, amiért ma nem haragszom magamra, az a négyes félévi klasszikus koreai jegyem (itt csak a tanáromra haragszom, mert se százalékot számolni, se osztályozni nem tud, ötös lennék amúgy :"D de nem panaszkodom, mert végigpuskázni a félévet is sunyi dolog, DE TELJESÍTMÉNY.), és az, hogy leültem megírni ezt a szart.

ZACSKÓS SALÁTÁT VETTEM A BOLTBAN. KOMOLYAN MONDOM, MI EZ, HA NEM LUSTASÁG?
Egyszerűen a pofám kettészakad magamtól, hogy ennyire ellustultam mindenféle produktív cselekedet terén. Eljutottam arra a katasztrofális pontra, baszki, hogy FŐZNI lusta vagyok. Két napja hegyben áll a mosogatnivaló, amit a főzés után ott hagytam igen okosan, és most migrénnel leszek kénytelen elmosogatni, mert valószínűleg azért fáj a fejem, mert LUSTASÁGBÓL nem eszek egész nap semmit. Ma se ettem! És a legviccesebb, hogy ha ezt a minimális étkezést nem tíz óra utánra hagynám, hanem elosztanám egész napra, és utoljára hatkor ennék, és megcsinálnék ötven felülést meg négyüteműt, meg kutyafaszát, MÉG FOGYNÉK IS.
És tudjátok mit? ERRE IS VAN EGY KIFOGÁSOM. Azért nem hatkor eszek utoljára, mert fel van borulva a biológiai órám, és a hat óra az nekem nagyjából más emberek délután egy órájának felel meg, és négykor fekszem le aludni, mert délután van csak órám, ezért ÉJFÉLKOR ESZEK UTOLJÁRA. És azért nem edzek, mert már zuhanyoztam, mikor hazaértem, és víztakarékos életmódot folytatok.

Komolyan, egy fél órája szembeköptem magamat a tükörben (azt is suvickolhattam le...), de annyira felbasz így visszaolvasva ez a kifogás, hogy mindjárt megyek, és megteszem baszdmeg még egyszer.

És mi a legrosszabb? AMIKOR HIHETŐEK A KIFOGÁSAIM. Mint például a zacskós salátás, hogy csúnyák voltak a saláták, amik ki voltak pakolva, meg drága volt a paprika és a koktélparadicsom, DE LEGINKÁBB AZÉRT VETTEM AZT, MERT NEM KELL LEGALÁBB A FELVAGDOSÁSÁVAL SZENVEDNEM.
Komolyan mondom, mindjárt hanyattfekszem, és köpök egyet felfele, akkor legalább elég a pofámat letörölnöm, és érzem is a súlyát.

Úristen, komolyan. Kettészakad a képem, annyira szégyellhetem magamat. És most nem állok elő magamnak ígéretekkel, hogy 2015 a változás éve, mert ÚGYIS MEGSZEGEM A KURVA FOGADALMAIMAT, MINEK TÉPJEM A SZÁMAT? Már csak remélni merem, hogy ez a poszt változtatott valamin, bár most már viszket a tenyerem a mosogatásért.... ja nem, csak jelzett a hasam, hogy éhes vagyok, és nem férek el a mosatlanoktól a konyhában.
LEHET, HOGY MA SE ESZEK.


Ha valakinek vannak jó ötletei a lustaság ellen, ne kíméljen velük! :""""D
Faszomat.

Nao deshita.

Thunder thunder thunder~

OUYAAAAKKAEPSOOOOONG~

Szervusztok, drága olvasóim!
ciripcirip
Ja, tényleg, nincsenek is olvasóim XDDDDD

  PONTOSAN EZÉRT FOGOK MOST FANGÖRCSÖLNI ÉS NEM AZ ÉRETTSÉGIRŐL ÍRNI.
Komolyan, még egyszer valaki megkérdezi tőlem, milyen volt az érettségi, pofán vágom :D Tényleg idegesítő minden nap elregélni, mit találtam nehéznek, mi volt könnyű, de a kedvencem a "HOGY ÉRZED, HOGY SIKERÜLT?".... ........ ............ Lehet, ez érdekesen fog hangzani, de a magyaron kívül nekem semmi nem számít most konkrétan :D Nem rázna meg az se, ha kettes lenne a matekom, ha négyes vagy hármas lenne a törim, mert igazából tényleg nem számít, duplázom a magyart meg az angolt, ha úgy nem vagyok bent, máshogy sem leszek. De remélem, holnap háromnál többször nem fogom ezt a kérdést hallani.

  Egyébként vicces, hogy most ezen rinyálok, de közben itthon azon bosszankodom, hogy apám még arra sem képes, hogy felhívjon telefonon, hogy figyeljmá megbuksz-e vagy se. Amennyire képben van mondjuk velem kapcsolatban, azon sem csodálkoznék, ha azt hinni, ez csak egy sima év végi vizsga, lol.

... *sighs* Nem akartam erről írni, de ha már itt az alkalom, hát rajta!

  Szóval apám... xDD Oké, eddig is tudtam, hogy nem egy mintaapa, sőt... igazából semmit nem tud rólam, azt se túlságosan fogta még föl, hogy 19 éves leszek, hogy egyébként 7-8 éve tudok főzni, hogy egyedül mászkálok Pesten 13 éves korom óta, de talán azt sem tudja, melyik szakra adtam be a jelentkezésem, noha szerintem háromszor már elmeséltem neki a sorrendet. Nem is ez a lényeg. Hanem leginkább az, amit a ballagásom után művelt az össznépi családi vacsorán.
  Ugye az én drága családom nagyon népes, 28an voltunk összesen a vacsorán, ebből HÁRMAN voltak csak az ő részéről. Ő, Nagyi meg Öcsi. Ez is mutat valamit, de ez még mindig nem lényeges. Ugye csinált, amit csinált a múltban, és egy hétten a vacsora előtt kijelentette, hogy egy sanda pillantás, és ők már ott sincsenek. Ezzel szemben ő úgy gúnyolódott egész este, ahogy éppen nem szégyellt. Amikor felálltam tósztot mondani, hogy megköszönjem a rengeteg támogatást, folyamatosan belepofázott, hogy köszönjem meg anyámnak is, hogy felnevelt, meg minden, de mindezt olyan éllel, hogy arra szavak nincsenek. Velem, szerintem, ha öt percet foglalkozott, nagyon sokat mondok, konkrétan a másod-unokatesómat, Konstit (apám a kissrác keresztapja) szédítette (khh. 6 éve nem látogatta meg egyszer sem a gyereket), hogy majd kijöhet velem hozzájuk Ausztriába, meg minden. Szegény gyerek, nem volt neki elég csalódás, hogy a keresztapja le se szarja, még hitegeti is. Na, ez volt az a pont, amin végleg kiakadtam. Na meg természetesen azon, hogy mindenkitől kaptam valamit. A jogsimhoz szükséges tanfolyamokat és vizsgákat, autó-betétkönyvet, pénzt, virágokat, kedves szavakat, szeretetet, akármit. Nagyapám a kis nyugdíjával száll be a tanfolyamaimba, nagyanyám a kis nyugdíjából kapart nekem össze pénzt, Neni is a nem túl magas fizetéséből, Icuék meg főleg... Ő meg az apám létére egy szál virágot nem hozott, azt sem mondta, hogy büszke rám, de pénzt sem adott (nem mintha ez annyira számítana, de legalább a saját vacsorájukat kifizethette volna, meg amúgy is, bassza meg, AZ APÁM.). Sőt, ezt is elsunnyogta, egy büdös rohadt szót nem szólt róla, csak vigyorgott rám, ahogy egy nehéz felfogású ötévesre szokás, és nyálasan kimondta azt a becenevet, amit már a négyéves unokatesóm, Dia is rühell. "Babácska". Komolyan mondom, elhiszem, hogy hat évig meg se próbált igazából javítani a kapcsolatunkon, mert azt hiszi, "nekem a haverok fontosabbak, az apák egy idő után úgyis cikik", de felfoghatná, hogy nem 7 meg 8 éves vagyok! Meg különben is, ez is egy bizonyíték arra, hogy rohadtul nem ismer, mert pont én vagyok az, aki még az anyjával is eljár bulizni, ha arról van szó. Anyut bemutattam minden barátomnak, akinek csak tudtam, és egy pillanatra sem villant át az agyamon, hogy ez ciki lenne, sőt. Én büszke vagyok arra, hogy ilyen anyukám és ilyen BARÁTAIM és nem "haverjaim" vannak.
  DE EZ MEGINT MINT MELLÉKES.
  Ugyanis ismét csak arról tett tanúbizonyságot, hogy nem lett jobb apa Zoéka megszületésével. SEMMIVEL. Nagyon remélem, hogy kap egy akkora pofont az élettől, hogy beáll valami változás, bár valószínűleg tök fölöslegesen reménykedek ilyesmiben. De lényeg, ami lényeg, hogy nekem erre már nincs szükségem. Az egyetlen, ami miatt nem borítok mindent, nem ordítom az arcába, hogy mit gondolok róla, az a tudat, hogy én most már NŐVÉR vagyok, és van egy KISHÚGOM, aki féltestvér vagy sem, a kishúgom, az én vérem, az én kis Zoém. Ő nem érdemli, hogy egy ilyen ember miatt elforduljak tőle. De lehet, valahogy elszeparálom a két dolgot, nem tudom, hogyan, de túlzottan nem is érdekel. Úgyis kitalálom. Úgyis meg fogja kapni a magáét. Úgyis bánni fogja ezt a sok évet, amit sikeresen elbaszott.


..... és mégis írtam az érettségiről, és arról is, amiről nem kellett volna xDDDDDDDDDDDDDDDD KIT ÉRDEKEL. Ha fangörcsöt nem is kaptok, zenét rakok be, mert asdgfcdlgsrgflgurgfirégfirgfr EXO <3 a="" albumr="" az="" de="" dead="" egy="" ez="" i="" j="" jau="" k="" l="" muk="" mv="" nyleg="" overdose-on="" p="" sjcgdfghdgfdlfcgdfclda="" sz="" t="" tetszik="" v="" woman.="">

Az írók útjai kifürkészhetetlenek.

Krisztinának és Laerielnek ajánlanám kedves, megtisztelő figyelmébe ezt a gyöngyszemet leginkább... mármint az idézetet mindenképp.
I'm still a little startled, you know. And shocked. And of course blinded by this sparkling and perfect and excellently put masterpiece.

Fuck you, Stephen King. Teach me master.

"Visszakívánjuk repülési képességünket, hogy eltűnhessünk innen a pokolba. Szeretnénk átúszni a lanyha tetőn, ki az ártalmatlan levegőre, de nem tehetjük, ki kell bírnunk a tanúságtételt. Egy rusnya korcs rágcsálja egy kisgyerek lábának maradékát, minden erejével megpróbálva kibányászni a lábat a fehér, gyerekméretű New Balance tornacipőből. A kóbor eb csontos gerince elnyúlik és behorpad, a keskeny fej lehajlik, a girhes mellső láb mereven tartja a zsákmányt, de a cipőfűző, a korcs balszerencséjére, masnira van kötve.
  Ami a poros nyomok és barázdák mögötti alakot illeti, nem öreg katonai pokróc, sápadtan, arccal fölfelé hever a túlsó sarokban, és a felső része kinyúlik a sötét tócsából. Egyik karja ernyedten hanyatlik a homokra, a másik a falnak feszül. Mindkét kezét ökölbe szorítja. Halott, vörösesszőke haja csapzottan hullik hátra a kis arcból. Ha a szemben és a szájon van felismerhető kifejezés, az az enyhe meglepetés. Ez véletlen, semmit sem jelent, mert a gyermek arcának olyan a szerkezete, hogy akkor is meglepettnek tűnt, mikor aludt. Tintapacára és radírmaszatra emlékeztető véraláfutások vannak halántékán, arccsontján, nyakán. Nyaktól köldökig a Milwaukee Sörfőzde alvadt vértől és földtől szennyes, fehér reklámpólója borítja. Alteste, amely olyan sápadt, akár a füst,kivéve, ahol rászáradt a vér, belelóg a részeg legyektől lepett, sötét tócsába. Meztelen, karcsú bal lába, melyhez tartozik egy plezúros térdkalács, vér szennyezte, gyermekméretű New Balance tornacipőben végződik, melynek fűzőjét dupla masnira kötötték a gondos kezek; orra a penészes mennyezetre mutat. Ahol a másik lábnak kellene lennie, ott csak űr van, mert a jobb csípő váratlanul véget ér egy roncsolt csonkban.
  A Halász harmadik áldozatát látjuk, a tízéves Irma Freneau-t, aki tegnap délután tűnt el a videobolt előtt járdáról. A döbbenet lökéshullámai erőben és számban is növekedni fognak, amikor mostantól számítva valamivel több mint egy nap múlva Dale Gilbertson rálel Irma tetemére. (...)

  Nos, barátaim, itt aztán benne vagyunk a valódi suvadásban.

  Irma Freneau kicsiny, ernyedt teste ellapul, mintha bele akarna olvadni a rothadó padlóba. A részeg legyek tovább döngnek. A kutya igyekszik kirángatni a zamatos zsákmányt a cipőből. Ha az egyszerű elméjű Ed Gilbertson életre kelne és mellettünk állna, akkor most térdre zuhanna és sírna. Viszont mi...
  Nem azért vagyunk itt, hogy sírjunk."

(Idézet Stephen King és Peter Straub: A fekete ház című regényéből, all rights reserved of course.)


Nos. Ezek után szerintem nem kell ragoznom, miért voltam eszméletlenül mérges a világra, amiért a Sorstalanságért Kertész Imréhez vágtak egy kicseszett Nobel díjat. Felsorolom a különbségeket a két ember és mondjuk eme két mű között.
  Kinget nehéz összehasonlítani bárkivel is, mármint Stephen Kinget, mint az írót, de én most alaptényekre helyezve igyekszem megbirkózni a lehetetlennel. Stephen King írói pályája (kapaszkodjatok meg) 86, nyolcvanhat, azaz NYOLCVAN KIBASZOTT HAT MEGJELENT MŰVET tud felmutatni, melyből 56-ot magyarra is lefordítottak. Minimum. Minőségileg kifogásolhatatlan, és bár a horror műfaja tág, mégis annyian kimerítették már, hogy csodaszámba megy, hogy ez az istenadta tehetség még mindig tud valami újat mutatni. És tud. 1967 óta ír, tehát mióta józan eszéhez kapott húsz évesen, azóta egy évet sem hagyott elröppenni újabb kötet nélkül. Ezerféle kisebb és nagyobb irodalmi díj birtokosa, a horror keresztapja, és mindent kapott a szerencsétlen, csak Nobelt nem természetesen.
  Pedig a Nobel díj azoknak jár, idézem, akik "egy irodalmi területen maradandót és kiemelkedőt alkottak".
  S most jöjjön csak Kertész Imre. Kiadott négy, azaz négyes darab említésre méltó kötetet, ebből egy a Sorstalanság, amihez a saját életéből vette ki Holokauszt-emlékeit. Magából építkeznie egy JÓ írónak a legeslegeslegeslegegyszerűbb dolog, ugyanis akkor SOSEM fogy el az ihlet. Lényegtelen, Sorstalanságról később. Második valamirevaló firkálmányának meg sem jegyeztem a címét már, de arról szól dióhéjban, hogy ő mennyire szenvedett, amíg folyamatban elutasították, ha jól emlékszem, találó módon Kudarc a címe, de nem adnám érte a kisujjam. További két műve szintén ehhez hasonló témákkal van megáldva (Kaddis a meg nem született gyermekekért, Felszámolás), de a Sorstalanság, majd a Kudarc első 40 oldala után letettem arról, hogy bármelyiket is a kezembe vegyem.
  Összefoglalva... Kertész Imre meglovagolt egy csodálatos témát, amellyel önsajnálni tudja magát most már, hála a jó rohadt életnek, akár az örökkévalóságig, mert ugye a szó elszáll, az írás sajnos megmarad.

  Részrehajlás és elfogultság nélkül állíthatom, hogy csupán ennyike információ után is egyértelműen Stephen King felé billen a mérleg nyelve.

  Nézzük a Sorstalanságot! Végre valami kötelező, amit olvastam is :DDD Nem tudom, kiből mit váltott ki, miközben olvasta... belőlem haragot és szégyent. Haragudtam, mert néha bekezdésekre is lusta volt a kedves író tagolni azt a förmedvényt, egy ROHADT DARAB PÁRBESZÉDET nem láttam benne, ami megkönnyített volna bármit is; nem mellesleg olyan tökéletes érzéketlenséggel írta le a munkatábor borzalmait, mintha át sem élte volna :D Nem bírálhatok senkit, de eléggé sántít a dolog, hogy ez "természetesen" egy igaz történet. Lényegtelen. Nem használt semmilyen lefestést, amivel minden egyes apró részlet kibontakozott volna a szemeim előtt, és azt mondhattam volna, hogy aztakurvaeget. Komolyan, nincs rá jobb szó, de konkrétan felbaszott a tárgyilagosság, ez az "ez van, törődj bele"-felfogás. És a végén még neki állt följebb, hogy a magyarok nem tisztelték hősként, hogy túlélte a munkatábort. Esküszöm, elérte nálam, hogy helyette is én szégyelljem a gondolkodásmódját :D Sajnos, amilyen lelkesen kezdtem neki ennek a förmedvénynek az olvasásának, annyira sok negatívumot tudok felhozni rá. Francba a sok "formabontó újdonsággal", a csodálatos kvázi-jelenidejével, az emlékek felelevenítésével, nem érte meg elolvasnom, mert folyton az volt az érzésem, hogy nem is egy felnőtt ember, hanem egy pályakezdő tizenéves nyomi írta az egészet. Ez is csak egy vélemény a sok közül, de az enyém.

  És itt van Stephen King, akinek a művei mindennek mondhatók, ami a Sorstalanság nem. A föntebbi idézet egy viccen kívül tízoldalas, zseniális leírás aprócska töredéke. Sokaknak unalmasnak tűnhet, ahogy King majd' nyolcvan oldalon keresztül bemutatja kitalált városkáit, és tüzetesen, betűről betűre megformált karaktereit, de elhihetitek, egy holtponton kell átlendülni, és onnantól válik egy laikus számára is csodálatossá, szinte már-már filmessé. Minden egyes apró részlet megjelenik ugyanis a későbbiekben, és életszerűvé válnak a történések. Szaga és hangja van a történetnek, nem csak képe, és ez nagyon fontos. Továbbá szerethető benne, hogy mindig résnyire kinyit egy apró ajtót, majd becsapja azt az orrunk előtt, és ismétli ezt minduntalan nagyobb résekkel és hangosabb csapásokkal, mígnem mindent meg nem látunk egyszeriben, és a csattanó el nem töri kíváncsi orrunkat. Fordulatok, és egy beteg elme rejtelmei. Nem tudom, mennyire vehető ki a fönti idézetből, hogy teljesen érzelemmentes. Tárgyilagos, mégis körítve van, és hozzátette azokat a szaftos részleteket, amik hatást gyakorolnak az egész lényünkre. Ő csak elmeséli, de nehogy már ránk ne hasson.
  És ez az, ami a Sorstalanságban nem volt meg. Üres voltam, mikor tudtam, hogy el kéne borzadnom, nem találtam apró szófordulatokat, amik kirángattak volna lanyha unalmamból. És ez rettenetesen lehangoló.

  De tudjátok, miért kapta meg Kertész a Nobelt?
  Mert a Holokauszt. Nem kell itt semmi stilisztikai és nyálas dologra gondolni, se túlkombinálni, mert az egész díj körül érezni a "zsidó-kultusz" részrehajló bűzét. Nem akartam zsidózni, mikor elolvastam a könyvet, de sajnos nemcsak bűzlik, hanem csöpög is a nyilvánvalóságától.
  És az ok arra, hogy King miért nem fog sosem Nobelt kapni, csupán annyi, hogy a tehetséget, a szenvedélyt és a szavak iránti alázatot az arra nem méltók sosem becsülik meg eléggé.


  Keményre sikerült, de a hajnali agyfaszom zokogott egy ilyen posztért.



Nao deshita.