^^

Hát ma... úgy volt, hogy felkelek korán, de aztán fél 12kor arra keltem, hogy fáj a nyakam, és hogy anyu gépel. Kitaláltam, hogy ééééén kimegyek Ayuhoz, aztán maminál alszok este... A tervem első része meg is valósult, kimentem, sétáltuink, nevettünk... meg minden, ami kell. Sok mindenről beszélgettünk úgy igazából megint, ismét nyugtáztuk, mennyi közös van bennünk... mindig felfedezünk valami újat, hiába vagyunk barátok pár éve... Örülök végül is, hogy nem lett semmi komoly a csütörtökiből... mármint hogy nem kapartuk ki egymás szemét vagy ilyesmi:D

Nem sokat maradtam viszont... lassan jönnöm kellett haza, meg ugye még Mamihoz is el kell mennem... A villamoson nem tudom.. elkezdtem remegni, fulladni, könnyeztem... egyre spontánabbak és gyakoribbak ezek a rohamok, talán a felgyülemlett stressz miatt, ami épp most akar kiütközni, hogy kezdem rendbehozni az életem... bár elég aggasztó. Csütörtökön is volt egy, bár az teljesen érthető sámomra, de a mai... megijesztett. Riku szerint kész idegroncs vagyok, azért... ja igen, vele is beszélgettem valamelyik nap. Már csak azért is szeretek vele beszélni, mert teljesen racionális gondolkozása van, meg valamennyit segít is a gondolatmenetével, érthetőbbé teszi számomra a dolgokat. Viszont még ő se tudhat mindenen segíteni... egy-két dologra azt mondta, majd az idő megoldja, vagy majd jönnek randomban a dolgok. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nincs.

Rájöttem, hogy megint vett egy nagy fordulatot az életem. Talán... a szakadék kezd feltöltődni, így egyre feljebb és feljebb jutok... az ágak, amibe eddig kapaszkodtam, leszakadtak, az új ágak, amiket most fogok meg, új gondolatok, új célok. Az egyik ág a változást jelképezi... nem szabad leragadnom egy helyben... nem szabad a múltban élnem, nem szabad egy olyan dologhoz görcsösen ragaszkodni, ami fölött eljárt az idő. A másik ág a döntéseimet képviseli. Tudom a dolgomat, tudom, mit fogok tenni. Magamat ösztökélem jobbnál jobb döntésekre, ami nem csak az én javamat, hanem másokét is szolgálja... azt hiszem, ez az arany középút. Nálam legalább is. Mondok egy példát: minél többet tanulok, annál jobbak lesznek a jegyeim, minél jobbak a jegyeim, annál közelebb vagyok a célomhoz, minél közelebb vagyok a célomhoz, annál biztosabb vagyok benne, hogy ezzel rengeteg embernek tudok majd segíteni. És ez... jó érzés.

Na mindegy, abbahagyom, mert az életbe nem érek el nagyimhoz xD
Chu~
Nao:3