.

Imádom az embereket, komolyan mondom. Kurvára tudom imádni az összeset. Pláne az alkoholistákat, akik lebasszák az életkedvemet, na meg azokat, akik nem tudnak a seggükön maradni és úgy tenni, mintha nem is léteznék.

Összefoglalva a napomat:
Nehezen keltem.
A szemem rohadtul vérben volt.
Későn értem be.
Első ténymegállapítás: irritálnak az emberek.
Második: Rühellem a matekot.
Harmadik: Faszom kivan a párhuzamos osztály egyes tagjaitól.
Negyedik: Rühellem az iskolaorvost.
Ötödik: Ha ideges vagyok, és még belebasznak egy centi mélyen egy kibaszott injekciós tűt a karomba (ráadásul tűfóbiám van), ingerlékeny leszek és előjönnek a rohamaim^^
Hatodik: Nagyon aranyos osztálytársaim vannak, de egyszerűen ma nem volt idegzetem rájuk..
Hetedik: Megint kihúzok mindenhonnan. Bár mondjuk igen, látszik hogy az emberek nem mindig igénylik a társaságomat^^ Megértem.
Mindent összevetve: katasztrófa.

Mindezt tetőzte egy... kisebb-nagyobb baj... ami azért borzasztó, mert... tudtam előre. Nem sejtettem, hanem tudtam, és szerintem nem sokan tudjátok, milyen érzés az, amikor tudsz egy olyan dologról, ami a lehető egyik legnegatívabb, és nem tudsz ellene tenni semmit.. Már reggel tudtam, hogy ma megtörténik, és a buszon ülve jött is az SMS. Persze a suliba beérve felöltöttem a mosolyálarcot, de.. áh, nem bírtam sokáig, kibuktam. Mindenkit elhajtottam magam körül... mindenki at akarta tudni, mi bajom, holott nekem csak annyira lett volna szükség, hogy valakihez hozzábújhassak, és lenyugszom. Tamara ebben segített, konkrétan az volt az a pont, hogy elbőgtem magamat. Lenyugodtam... és nagy erőfeszítések árán nem kezdtem el zokogni. Pedig rohadtul jól esett volna... Na mindegy.:3

Aztán valahogy boldogítottam magam azzal, hogy megyek Ayuval meg Adrival sétálni.. vagyis húrt venni, de közben sétálni.. aztán jön az SMS Ayutól, hogy ketten akarnak menni. jó, oké. Meg tudom érteni ezt is, csak.. mindegy, nem lényeg.

Ja, ma Papprihoz se tudok menni, mert beteg... tehát kurva jó. Anyám skype-olni fog, a faszom kivan. Komolyan. Áh, mindegy, nem érdekes. Így is csak járatom a számat ahelyett, hogy mennék, ennék valamit, mert nem lesz jó vége a koplalásnak.

Végezetül... vissza akarok menni Vodicébe...

(Murtelben vagy hol a francban:D)

... és Londonba is... Mikoékkal menni a kínai negyedbe, ahol 60%ban japánok és koreaiak laknak xD

(nagybátyámék utcájában)

Látjátok, hogy jobb kedvem lett, de még mindig nem ettem:D Na pá.
Nao