Thunder thunder thunder~

OUYAAAAKKAEPSOOOOONG~

Szervusztok, drága olvasóim!
ciripcirip
Ja, tényleg, nincsenek is olvasóim XDDDDD

  PONTOSAN EZÉRT FOGOK MOST FANGÖRCSÖLNI ÉS NEM AZ ÉRETTSÉGIRŐL ÍRNI.
Komolyan, még egyszer valaki megkérdezi tőlem, milyen volt az érettségi, pofán vágom :D Tényleg idegesítő minden nap elregélni, mit találtam nehéznek, mi volt könnyű, de a kedvencem a "HOGY ÉRZED, HOGY SIKERÜLT?".... ........ ............ Lehet, ez érdekesen fog hangzani, de a magyaron kívül nekem semmi nem számít most konkrétan :D Nem rázna meg az se, ha kettes lenne a matekom, ha négyes vagy hármas lenne a törim, mert igazából tényleg nem számít, duplázom a magyart meg az angolt, ha úgy nem vagyok bent, máshogy sem leszek. De remélem, holnap háromnál többször nem fogom ezt a kérdést hallani.

  Egyébként vicces, hogy most ezen rinyálok, de közben itthon azon bosszankodom, hogy apám még arra sem képes, hogy felhívjon telefonon, hogy figyeljmá megbuksz-e vagy se. Amennyire képben van mondjuk velem kapcsolatban, azon sem csodálkoznék, ha azt hinni, ez csak egy sima év végi vizsga, lol.

... *sighs* Nem akartam erről írni, de ha már itt az alkalom, hát rajta!

  Szóval apám... xDD Oké, eddig is tudtam, hogy nem egy mintaapa, sőt... igazából semmit nem tud rólam, azt se túlságosan fogta még föl, hogy 19 éves leszek, hogy egyébként 7-8 éve tudok főzni, hogy egyedül mászkálok Pesten 13 éves korom óta, de talán azt sem tudja, melyik szakra adtam be a jelentkezésem, noha szerintem háromszor már elmeséltem neki a sorrendet. Nem is ez a lényeg. Hanem leginkább az, amit a ballagásom után művelt az össznépi családi vacsorán.
  Ugye az én drága családom nagyon népes, 28an voltunk összesen a vacsorán, ebből HÁRMAN voltak csak az ő részéről. Ő, Nagyi meg Öcsi. Ez is mutat valamit, de ez még mindig nem lényeges. Ugye csinált, amit csinált a múltban, és egy hétten a vacsora előtt kijelentette, hogy egy sanda pillantás, és ők már ott sincsenek. Ezzel szemben ő úgy gúnyolódott egész este, ahogy éppen nem szégyellt. Amikor felálltam tósztot mondani, hogy megköszönjem a rengeteg támogatást, folyamatosan belepofázott, hogy köszönjem meg anyámnak is, hogy felnevelt, meg minden, de mindezt olyan éllel, hogy arra szavak nincsenek. Velem, szerintem, ha öt percet foglalkozott, nagyon sokat mondok, konkrétan a másod-unokatesómat, Konstit (apám a kissrác keresztapja) szédítette (khh. 6 éve nem látogatta meg egyszer sem a gyereket), hogy majd kijöhet velem hozzájuk Ausztriába, meg minden. Szegény gyerek, nem volt neki elég csalódás, hogy a keresztapja le se szarja, még hitegeti is. Na, ez volt az a pont, amin végleg kiakadtam. Na meg természetesen azon, hogy mindenkitől kaptam valamit. A jogsimhoz szükséges tanfolyamokat és vizsgákat, autó-betétkönyvet, pénzt, virágokat, kedves szavakat, szeretetet, akármit. Nagyapám a kis nyugdíjával száll be a tanfolyamaimba, nagyanyám a kis nyugdíjából kapart nekem össze pénzt, Neni is a nem túl magas fizetéséből, Icuék meg főleg... Ő meg az apám létére egy szál virágot nem hozott, azt sem mondta, hogy büszke rám, de pénzt sem adott (nem mintha ez annyira számítana, de legalább a saját vacsorájukat kifizethette volna, meg amúgy is, bassza meg, AZ APÁM.). Sőt, ezt is elsunnyogta, egy büdös rohadt szót nem szólt róla, csak vigyorgott rám, ahogy egy nehéz felfogású ötévesre szokás, és nyálasan kimondta azt a becenevet, amit már a négyéves unokatesóm, Dia is rühell. "Babácska". Komolyan mondom, elhiszem, hogy hat évig meg se próbált igazából javítani a kapcsolatunkon, mert azt hiszi, "nekem a haverok fontosabbak, az apák egy idő után úgyis cikik", de felfoghatná, hogy nem 7 meg 8 éves vagyok! Meg különben is, ez is egy bizonyíték arra, hogy rohadtul nem ismer, mert pont én vagyok az, aki még az anyjával is eljár bulizni, ha arról van szó. Anyut bemutattam minden barátomnak, akinek csak tudtam, és egy pillanatra sem villant át az agyamon, hogy ez ciki lenne, sőt. Én büszke vagyok arra, hogy ilyen anyukám és ilyen BARÁTAIM és nem "haverjaim" vannak.
  DE EZ MEGINT MINT MELLÉKES.
  Ugyanis ismét csak arról tett tanúbizonyságot, hogy nem lett jobb apa Zoéka megszületésével. SEMMIVEL. Nagyon remélem, hogy kap egy akkora pofont az élettől, hogy beáll valami változás, bár valószínűleg tök fölöslegesen reménykedek ilyesmiben. De lényeg, ami lényeg, hogy nekem erre már nincs szükségem. Az egyetlen, ami miatt nem borítok mindent, nem ordítom az arcába, hogy mit gondolok róla, az a tudat, hogy én most már NŐVÉR vagyok, és van egy KISHÚGOM, aki féltestvér vagy sem, a kishúgom, az én vérem, az én kis Zoém. Ő nem érdemli, hogy egy ilyen ember miatt elforduljak tőle. De lehet, valahogy elszeparálom a két dolgot, nem tudom, hogyan, de túlzottan nem is érdekel. Úgyis kitalálom. Úgyis meg fogja kapni a magáét. Úgyis bánni fogja ezt a sok évet, amit sikeresen elbaszott.


..... és mégis írtam az érettségiről, és arról is, amiről nem kellett volna xDDDDDDDDDDDDDDDD KIT ÉRDEKEL. Ha fangörcsöt nem is kaptok, zenét rakok be, mert asdgfcdlgsrgflgurgfirégfirgfr EXO <3 a="" albumr="" az="" de="" dead="" egy="" ez="" i="" j="" jau="" k="" l="" muk="" mv="" nyleg="" overdose-on="" p="" sjcgdfghdgfdlfcgdfclda="" sz="" t="" tetszik="" v="" woman.="">