Dááááááááááááááááááááááááááááááááááááhh~*w*

Üdvözlet minden szegény szerencsétlen flótásnak, kik a blogomat járják, vagy csak épp idetévedtek!
Megmondom őszintén, nem vagyok nagy ember, se sztár, se világmegváltó hős, inkább az ellenkezője. Idióta, Ázsia- (legfőképp Japán- és Korea-) fanatikus, néha hiperaktív, amúgy bunkó és hisztis nőszemély lennék, így néha az írásaim érthetetlenek:D Nem baj, ha még ezek után is kezdved van olvasgatni, nem tartalak vissza~
Nao deshita.

2010. május 14., péntek

Május 13-14. Osztálykirándulás~

Hát... nincs kedvem leírni a csütörtöki órák összefoglalását, úgyhogy kezdem a találkozótól~

Diósgyőrben gyülekeztünk a 15ös megállójában, beszélgettünk, ilyenek... fényképezgettünk, meg én vettem kenyeretXD Aztán ugye mentünk fel busszal Ómassára. Na, amint leszálltunk a buszról, jött az égszakadás, így már rettentő vizesen mentünk be a Vadász kocsmába teázni, amíg el nem áll az eső. Amint elállt (nem is sokkal később), elindultunk felfelé a szerpentinen, mert a Vadász-völgy jelenleg járhatatlan. Hát mit ne mondjak.. máskor is mehetnénk inkább a szerpentinen. Nemmeredek meg semmi, kényelmes tempóban haladtunk fölfele. Útközben ismét eleredt az eső, így mondanom sem kell, hogy szarrá áztunk. Dideregve bár és rohadt fáradtan, kocsonyás lábakkal felértünk Csurgóra. Fent azonnal átöltöztünk (részemről levettem a gatyámat és bebugyoláltam magam egy plédbe, mert a gatyámat már a kocsmában átvettem...>>), felaggattuk a ruháinkat a tető tartóizéire, és Ayuval összebújva vacogtunk tovább. Előkerültek a szendvicsek, az energiaitalok, majd valamivel később (7 óra körül) lementünk tüzet gyújtani. Amint sikerült normális kaliberű tüzet csinálni (hála MadarásznakXD), lehoztam a szalonnát, és sütöttem^^ meg csináltam csöpögtetős kenyeret*-* finom lett végülis^^
Éjszakai túrára is elmentem. Szűk 1-másfél órát vett ki a programból, de nem volt meg az a különleges hangulat, aminek meg kellett volna lennie, mert Dóriék mögöttünk lédi kakát meg hasonló szarokat énekeltek baszott hamisan..>_> na nem lényeg, még vizesebbek lettünk... amint visszaértünk, Tomiék el is kezdtek telefonbetyárkodni...XD Nem is ők lennének... lent ültünk egy darabig, hallgattuk, amiket elhülyéskednek, majd a hideg miatt felmentünk. Vagy öten elkezdtünk üvegezni, és így elég értelmes kérdéseket tudtunk egymásnak feltenni. Tamara feltett nekem egy érdekes kérdést.. azt hittem, nem fog kiborítani.. tévedtem. Percekig boncolgattuk a témát, bár nekem már egy ideje csípték a szememet a könnyek, de végül legördült az első csepp, utána a második, és így tovább: zokogni kezdtem. Fogalmam sincs, mi ütött belém... Felszakadt bennem valami. Feltépett millió sebet... és nem bírtam abbahagyni. Addig fajult a dolog, hogy Dalma ölében volt a fejem, ő simogatta a fejem, én meg magam elé suttogtam összefüggéstelenül, és folytak a könnyeim. Aztán rohamot kaptam.XD Olyan 20 perc intenzív önmarcangolás után sikerült lenyugodnom és magamhoz térnem, kimentünk pisilni, majd visszajöttünk, én pedig lefeküdtem, és Bálinttal beszélgettem. Nem akarom, hogy koleszba menjen, nem akarom... Tegnap jött össze Tamarával.... olyan szépek együtt, annyira szeretik egymást, és most elmegy...? Elsírtam magam megint. Amúgy is érzékenyen érint, hogy elmegy, mert bár néha kibírhatatlan, nagyon szeretem... na mindegy, megint lenyugodtam, aztán fáradtan elvonultam aludni.. ja, aludni. Köztes állapot. felfogtam mindent, ami körülöttem történik, de ha kérdeztek valamit, az agyam nem gyártotta a válaszokat, és pedig csukott szemmel mozdulatlan maradtam. Fél 6kor (!) arra keltem, hogy az édes drága osztálytársaim TAKARÍTANAK. De nem ám csöndben söprögetnek, hanem ordibálnak, hogy mit hova tegyen a másik-_- Leordítottam mindenkinek a fejét, de pihenni tovább így se tudtam, így felöltöztem, és kimentem megfagyni. Lefele elindultunk olyan 6 körül, és a pléddel magam körül is kurvára fáztam... és akkor ofő még kitalálta, hogy menjünk a rövidebb úton, amiről a magam részéről sejtettem, hogy kurva járhatatlan... az is volt. Sár, sziklák, vízfolyások, hatalmas meredek lejtő. Basszameg. Kétszer elnyaltam, egyszer térdig merültem a patakba...mesés volt, mit ne mondjak. Hazafele nem mertem teljesen beletenni a cipőbe a lábam, mert cuppogott-_- Na mindegy, leértünk a faluhoz, és akkor Bálint szólt az egész osztályhoz... köszöni az együtt töltött éveket, és kéri, hogy a kirándulásokon azért jusson az eszünkbe ő is.... nem bírtam tovább, ismét sírni kezdtem. Ő is. Tamara is. És miattuk sírtam. Annyira rossz... annyira fog hiányozni az az idióta feje, istenem, annyira fog hiányozni..*megint könnyezik*. Mindegy, utána hazajöttem, bemásztam a zuhanykabinba, fél órát zuhanyoztam, majd megnéztem az Odaátot, és megint bőgtemO_O mi faszom van már, terhes vagyok vagy mi?>_> mindegy, szar ez a sorozat... sose zárják le>> nem baj, jön majd a hatodik évad*o*

Na jó, mentem Putnokra..^^
~
(L)
Nao

1 megjegyzés:

  1. jó lehetett a sírást leszámítva ^^ bárcsak ott lehettem volna *___*

    VálaszTörlés