Tamaráéknak a kirándulás kényes témájával kapcsolatban..
Igazatok van, beszélnem kéne vele. Egy velős és kemény beszélgetést kéne kezdeményeznem, mert... ez így nem jó. Bár tudjátok, hogy így is több, mint amire számít az ember, na de na. Tudjátok az álláspontomat. Meg fogom fogadni a tanácsaitokat rövides határidőn belül.. mert kell, és mert szeretném.
A nap következő nagy kérdése, amire várom a válaszokat és a tippeket
Mi a jó francért szeretnek belém az emberek?!
Semmi olyan nincs bennem, ami másban ne lenne meg.. semmivel nem tűnök ki az emberek közül, mégis... áh.
Meg most komolyan. Megy a susmus a hátam mögött, hogy Ádám így-Ádám úgy. Milyen alapon? Oké, vannak utalásai, de eljutottam arra pontra, hogy nem félek attól, hogy netán belém esett... ma így Sátán beszólt valamit rólam meg róla, és megint feljött bennem ez az érzés. Idegesít, frusztrál. Meg... na. Nekem ő... nem tudom, haver talán, de még annyi se. Kicsit ha szocializálná magát, és normálisan tudna viselkedni, és nem sugározná azt a negatív érzést, amit mindig, talán több időt töltenék vele. Mindig ott izél, hogy milyen jó Máténak. Amikor megkérdezzük, miért, benyög valami mondvacsinált szart, de látom rajta, hogy hazudik. És most visszakanyarodtunk oda, hogy félhetek. Mátéra miért lenne féltékeny? Maximum azért, mert folyamatosan ölelgetem meg hozzábújok. (jó oké, ez alapból egy félreérthető dolog, de se ő nem érez irántam semmit, se én iránta, szóval szabad xD) Sőt, pont olyankor szól be - nem hiszem, hogy véletlenül - amikor megölelem, vagy ilyesmi. Nem tudom, ezek a finom utalásai tesznek frusztrálttá néha.
Azt hiszem... be kéne gubóznom. Egy szép, meleg, kényelmes gubóba. Komolyan. Nem kéne ennyire közvetlennek lennem mindenkivel, meg ilyenek. Nem kéne mindenkinek egy darabot adnom magamból... mert lassan elfogyok. Azoknak kéne szeretetet és törődést adnom, akiktől kaptam, olyanoknak nem, akik világéletükben szart se tettek értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése