A család....:)

Ez is egy köszönetnyilvánítós bejegyzés lesz... És amit köszönök benne, az annyi, hogy vannak nekem... mind a sokan, a családom... hogy akármennyire is egyedül éreztem magam az utóbbi időben, ráébresztettek arra, hogy ott vannak mellettem... és ezt.. nem tudom elégszer megköszönni.
Ma délután felhívott a nagy-nagynéném... csak úgy, közölte, hogy épp milánóit csinált, és teljességgel elérte, hogy ráizguljak a milánóira XD Mondjuk.. nem nagy kunszt, de akkor is xD Aztán elkezdtünk marhulni.. már nem is tudom min... és azon kaptam magam, hogy a járólapot verem, annyira röhögök XD Azért ilyen se sokszor van..XD Szeretlek Icu<3 xD Na mindegy, aztán a másod-unokatesóim elvették tőle a telefont, és beszéltem velük*.* Betegek a drágáim, de jó volt beszélni velük..^^ Mi több, nagyon jó volt. Hiányoznak. Eszméletlenül hiányzik a két csöppségem, ahogy rajtam lógnak állandóan... Nem baj, lassan úgyis fogok velük találkozni*.* Ha mást nem, akkor a con előtti nap náluk alszom mindenképpen.^^

Ők azok, akik biztosítanak a tényről, hogy a család a legfontosabb a világon, legyen mellette ezer más dolog... a család és a barátok... és mindkét társaságnak köszönöm, hogy vannak<333

Domcsi-Fruzsi... imádom őket, mert tényleg... tényleg a családban Dius után ők a legfontosabb gyerekek... és ők tartják bennem a lelket, ők motiválnak... Jó példa akarok lenni a számukra. Egy ilyen őszinte mosoly elég is, és már motiválódok:)

Szeretlek titeket~
Nao