>>

Tegnap
Felkeltem ugye... néztem ki a fejemből 12:20kor, aztán rádöbbentem, hogy hú bassza meg, nekem ma gitárórát kell tartanom O_O Rekordsebességgel öltöztem fel, reggeliztem meg, és készítettem elő a gitáromat. Mivel kikúrt nagy hó volt/van az egész városban, nehezen értem el a Diósgyőri gimiig, majd onnan Dórihoz. Maga az óra egyébként egész jól zajlott, motivált a kislány, átvettük a fontosabb alapvető dolgokat, és már az első órán kezdett ráérezni a dolgokra, aminek külön örültem^^
Aztán hazajöttem... anyuék szokásuk szerint le se szartak, annyi volt a kozzám intézett szavak tartalma, hogy hogy éreztem magamat... Meséltem, aztán beültem a szobámba gitározni. A délután folyamán még kimentünk Lillafüredre... hógolyózni. Addig még elég jó napom volt.^^ Aztán hazajöttünk, és kitaláltuk, hogy lemegyünk Putnokra még az este. Na ugye zuhanyozzak le, mielőtt megyünk, mert én úgy döntöttem, reggel onnan jövök suliba. Hát jóóó... de nekem nem volt kedvem lezuhanyozni, meg amúgy is, tudtam, hogy még lesz valami, amit meg kell csinálnom, mielőtt elmegyek, úgyhogy leültem és gitároztam közben... erre fú mekkora patália lett csapva azt a kurva...>> Tehát gyönyörűen végződött a tegnapi napom... vagyis... jó volt, mert ugye nenimmel voltam... csak nem volt jó, hogy annyira basztattak, na.

Ma
Reggel nehezen keltem... az 5:15össel akartam bejönni, aztán ezt a tervemet derékba törte az, hogy később keltem... 6kor... 10 percem volt, hogy összekapjam magam, és rohanjak egyet az állomás felé.. a semmiért, ugyanis nem 15kor indult, hanem 25kor... avgyis akkor ért oda a vonat. Aztán jajj, mit ad isten... Barcikán LEROBBANT a kibaszott vonat. 6:55kor! Jó, oké, dekkolunk 7:20ig ott, aztán átszállítják az embereket másik vonatra... 7:42re ért be a rohadt vonat Miskolcra, az állomás előtti villamosmegállóig eljutni hatalmas kihívás volt... De ügyesen beértem pontban 8:00ra a suliba.
A nap egyébként csendesen zajlott. Az órák nagy részén sikerült jegyzetelnem és figyelnem, egyébként meg semmi extra.

Megjegyzések~
Távol érzek magamtól mindenkit már megint... Jó, rendben, tudom, hogy sokan itt vannak mellettem, de... nem, nem olyan ez. A családom nincs mellettem sehogy sem. Nenim és Nagyim az egyetlen, akiket ugyanolyan közel érzek magamhoz... Anyámmal egyre jobban megromlik a viszonyom, apám meg... nos, vele nem sokat találkozok.
Megint hiú reményekbe ringatom magam. Nem jó ez így... álmokból és vágyakból építek magamnak külön életet... nem, nem... nem jó... jó, rendben, szép is az, ha valamibe kapaszkodni tudok, de...ez... szörnyű így. Ez már csak reménykedés, tudom...
Kezdek egyre jobban összezavarodni. Nem tudok magamon kiigazodni... nem tudom eldönteni, mit akarok, és egyébként is mit szabadna tettem. Kész agybaj ez az egész...

~
Nao

Egyébként tanjoubi omedetou Ruki-san..*o* 28 a drága*o* <333333