Csak... köszönöm...

Köszönöm nektek, hogy itt vagytok... Ayu, Pappri, Rumi, Koi, Chiyo... nem tudjátok elképzelni, mennyit jelent a támogatásotok... hogy szerettek, vagy legalábbis elfogadtok olyannak, amilyen vagyok...xD hogy segítetek, ahol csak tudtok...

És most úgy érzem, hogy bocsánatot is kell kérnem... traktállak titeket a poblémáimmal, miközben nincs elég bajotok... és... nem tudom sose viszonozni.. vagyis... én azt érzem... és nem jó érzés... ti jelentitek nekem a legtöbbet a családom mellett... és... legtöbbször annyit tudok segíteni, hogy meghallgatlak titeket, de nem érzem elégnek...

Ayu... neked annyi mindent köszönhetek... évek óta itt vagy nekem, évek óta segítesz nekem, évek óta vigasztalsz, amikor rossz kedvem van, évek óta nevettetsz meg, amikor szükségem van rá... évek óta azonnal mellettem vagy, amint szükségem van rád... egy köszönömmel nem tudom elintézni... de mégis muszáj leírnom, hogy köszönöm..

Pappri, nélküled az életemet nem tudnám elképzelni... de komolyan. Te vagy a másik, aki mindig ott vagy mellettem... egyetlenegyszer kell megszólalnod, és én már mosolygok... megölelsz, és nekem onnantól kezdve nem lehet rossz napom... ezért cserébe sem elég egy köszönöm, de attól még köszönöm*-*

Rumi, te vagy a másik ember, aki nélkül nincs élet... te vagy az, aki úgy ismer, ahogy más talán nem is fog... nálad önzetlenebb embert talán nem is ismerek... mindig tartod bennem a lelket, te vagy az, aki arra ösztönöz - akár tudatosan, akár öntudatlanul - hogy soha ne adjam fel... és megtanítottál arra, hogy minden emberben van jó...... magamról rég nem hinném el, hogy jó ember vagyok, ha te nem vagy... köszönöm... és ne haragudj rám...

Koi, te egy olyan ember vagy, aki mindig optimistán áll a dolgokhoz, te viszel fényt a hozzád közel álló emberek életébe a szürke hétköznapokon... mindig felvidítasz, mindig megmosolyogtatsz... és ezt nem tudom elégszer megköszönni...

Chiyo... te vagy az én ikertestvérem... a bajaink hasonlóak, a tulajdonságaink hasonlóak, mindig tudunk valami megoldást találni együtt.. köszönöm, hogy ott voltál nekem abban a nehéz időszakomban, amikor sírva hívtalak fel 1-2 dolog miatt, köszönöm, hogy órákig hívogathatlak a hülyeségeim miatt... köszönöm...

Mondom.. nem tudom elégszer megköszönni... tessék... elsírtam magam... de nem azért, mert szomorú vagyok... hanem azért, mert ilyen barátokat... nem sokan tudhatnak a magukénak... szeretlek titeket... és köszönöm... még egyszer és még sokszor...
Nao