Kedves nem létező olvasóim!
HAZATÉRTEM.
A blogoláshoz is, valamint Miskolcra is immár kilencedik alkalommal, és most már biztosan érzem, hogy nagyon valószínűleg soha többé nem jövök végleg haza.
Kilenc alkalom, egy év és tizenegy hónap kellett hozzá, hogy a lelkemnek ne háborgás legyen a hazatérés.
Ezt a lenti pár sort áprilisban írtam, és most döbbentem rá, hogy az a látogatásom volt a fordulópont, az a látogatásom vetett véget a fájdalmas hazatéréseknek, a szenvedő kapcsolatomnak, és az lett a kezdete egy hosszas folyamatnak, ami sorozatos pozitív változásokat hoz majd.
Lemorzsolódtak azok az emberek, akik visszatartottak, akik elnyomtak, akik úgy gondolták, kevés vagyok az élethez. Helyet kapott az életemben két "új" ember, egy kiskutya, egy gyönyörű, új lakás, egy új bolt, egy új poszt, egy régi kihívás, új minőségben, ami az egyetem befejezése, illetve a régi kapcsolatom újraélesztése új és más minőségben.... és egyik sem lesz csalódás, ha nem jön össze, hanem mind csak egy újabb lecke lesz.... amit ezúttal nyitottan, szívesen fogadok.
"Most itt ülök a pesti lakásban, amiben minden többé-kevésbé ugyanúgy van, mint mikor másfél éve itt hagytam... itt van a két kis bambuszalátét az asztalon, a pottpurri, még az éjjeli lámpám is ugyanaz és ugyanott van, sőt, még a kis energiáim is itt vannak... még a ruháim, a magassarkúim is a szekrényben vannak, ahogy én hagytam őket.
De nincs szennyes a szennyeskosárban, nincs saját étel a hűtőben, nem lepik el az elmém az esti készítenivaló vacsora esetleges lehetőségei. Nincs itt a számítógépem, nincs itt a gitárom, nincs itt a TV-m, és nincsenek szana-széjjel a jegyzeteim a folyamatos, utolsó pillanatra hagyott tanulás miatt. Por lepi a ruháimat, a magassarkúimat, a foteleket, amikben akkor ültem, mikor ihletet gyűjtöttem, mikor gondolkodnom kellett, vagy éppen csak módosan teázni akartam egyet.
Nem lakom itt, pedig még fél lábbal bent vagyok.
Nem lakom itt, pedig belül üvöltök, hogy kérem vissza az életem, kérem vissza a lakásom, kérem vissza a színvonalas munkámat, kérem vissza a szerelmemet, akihez minden este átmentem, kérem vissza.... kérem vissza az életem, amit itt kellett hagynom.
Mert persze, mindig megmagyarázom magamnak, miért kellett itt hagynom, miért kellett elmennem, miért nem volt ez jó, de az igazság az, hogy hiába az eszem, a szívem legszívesebben arcon ütne, hogy "KÖLTÖZZ VISSZA TE IDIÓTA, NÉZD, MENNYI EMLÉKET ITT HAGYTÁL!".
Csak aztán rájövök, mennyire kilátástalan itthon minden, és hogy feladnám a biztost a borzalmasan bizonytalanért, és két év múlva megint odakint kötnék ki.
Miskolccal kevésbé érzem ezt, de Budapest számomra nagyobb szíven szúrás... több mint tíz éve eldöntöttem, hogy ha nem lesz kihez hozzámennem, Pest megmarad a szerelmemnek... világéletemben arra vágytam, hogy ebben a gyönyörű városban élhessek, amikor pedig felköltöztem, úgy éreztem, minden vágyam valóra vált.
Odavagyok Londonért, de London már a felnőtt, inkább biztonságon és szereteten és hálán alapuló szerelem, míg Budapest volt a lángoló, mindent ledöntő, korlátokat eltörlő szerelmem éveken keresztül.... és elég kevés időre teljesedhetett ki sajnos."
Pest valóban, amíg milliomosként vissza nem költözöm a megfelelő minősítésemben, egy akkora szíven szúrás lesz számomra, hogy szerintem a helyét életem végéig érezni fogom..... de Miskolccal három év után megbékéltem. Miskolcon végre úgy is itthon vagyok, hogy már csak fél lábbal vagyok a házban, de végre nem húz semerre a szívem, mikor itt vagyok.... ugyanis tudom, hogy jelenleg akárhol is vagyok, a legjobb helyen vagyok, és a legjobb időben érkezem, és a legjobb időben távozok onnan. Most értem el, kilencedik alkalommal arra a pontra, hogy tudom, mi miért történik, és sikerült értékelnem, hogy három helyen is otthon érezhetem magam... plusz nagymamámnál.
De ettől függetlenül is azért kicsit szíven ütött, mikor kinyitottam a pesti konyhaszekrényt, és akármilyen tartós élelmiszert felleltem, az két éve lejárt..................😂😂😂😂😂😂😂 Szeptembertől ez is megoldódik.
Szóval akárki szenved hasonló dolgoktól..... a kilencedik alkalom majd megold mindent. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése