Imma failure.

Mit rontottam el?
Mi az, ami miatt tönkrement, mi az, amiért a mai napig nem bírom ki sírás nélkül, ha visszagondolok minden percre? Miért kellett elrontanom? Egyáltalán hol rontottam el? Mit csináltam rosszul? Válaszoljon már valaki, könyörgök, én ezt nem bírom tovább.... elegem van a végigbőgött éjszakákból, a mellőzöttségből, a magányból, mindenből, ami ehhez kapcsolódik, én csak... én csak vissza akarom kapni.... Csak... szeretném megint átélni... vagy legalább végigálmodni.


Egyébként szerintem a gitározást is abbahagyom. Semmi értelme, nem fejlődök, egy rakat szánalom vagyok, semmi értelme gyötörnöm magam, meg hajkurásznom az álmaimat, amiket nem vagyok képes teljesíteni. Egyszerűen... ez igazából teljesen nevetséges. Én vagyok nevetséges, ami azt illeti.


Ja, aki amúgy a következő pár napban keresni próbál, az nem fog választ kapni. Nincs idegzetem senkire és semmire. Köszönöm, akik egyáltalán meghallgatnak, noha nem sokat segít a problémáimon, csak nekem esik jól, hogy azt érzem, legalább valaki törődik velem. Mert most csak oda akarok bújni valakihez... célzott valakihez, hogy aztán azt mondja, semmi baj, minden rendben.... De nincs itt mellettem... És semmi sincs rendben.


Sajnálom, akikre ráijesztettem, bár valószínűleg azok ezt se fogják olvasni. De ettől függetlenül sajnálom.

Nao deshita.