Írhatnék az érzéseimről, a káoszról, a bizonytalanságról, a negatív és pozitív érzéseimről. De nem fogok.
Sírhatnék, hogy egyedül vagyok, hogy felszedtem megint három-négy-öt kilót... hogy megint hülye voltam, de nem fogok..
Várom a kibaszott sulit. Egyszerűen csak várom, hogy megint elkezdhessem és befejezhessem végre. Várom, hogy legyen egy órarendem, amit ezer, hogy utálni fogok, mint a szart, várom, hogy a nyígós ringyó évfolyamtársaimmal egy matekórán ülhessek, várom, hogy minden délután fejfájással essek haza, mert nem érdekel, csak olyan emberek között lehessek, akiket szeretek!
Nem mennék vissza most már az időben. Előre akarok haladni. Nem a régi dolgokat hajszolni, hanem új élményeket gyűjteni. Muszáj, szükségem van rá.
Meg kéne lépnem azt, amit jó ideje nem merek. Sokat könnyítene mindenen, leginkább a lelkiismeretemen. De ez, úgy érzem, még odébb van~ nem sokkal, de valamivel mégiscsak.
Rosszul vagyok apámtól. Egyszerűen... csak.... rosszul vagyok tőle. Megvédtem... mindig... kiálltam mellette... egy hónapban egyszer van itthon, és nem képes felhívni. Ennyire nem képes egyszerűen... rosszul vagyok.
Megyünk holnap, azaz immár 16 perce ma Hajdúszoboszlóra... élmény lesz... tuti, jól fogom érezni magam, pláne hogy végigkoplalom majd az egészet. Pakolni nem volt kedvem, most menni nincs, kábé nullán van az életkedvem, és nincs, aki felkaparjon.... mindegy, túlélem... remélem.>.>
Yasumi
Nao deshita.
Annyira hiányzol, és annyira szeretnék már találkozni veled, hogy megnyugtassalak, és hogy meghallgassalak... talán te is meghallgatnál, bár úgy érzem neked nagyobb szükséged van rá most, mint nekem. ÉS csak annyi, hogy mindig lesz jobb. Merd meglépni. Én is meglépem... amint lesz rá lehetőségem.
VálaszTörlésTe is szörnyen hiányzol, de pár napon belül találkozunk, és ígérem, hogy mindent meg fogunk beszélni! Ez a pár szó most... többet jelentett minden vigasztalásnál, szeretlek és köszönöm! Most már tényleg nagyon várom azt a rohadt faszom sulit:D
VálaszTörlés