...

Minden jó, kevésbé jó, és aránylag jó dolognak vége szakad egyszer. Csak az a baj, hogy nekem a szívemet szaggatja fel a tudat, hogy valaminek most van vége. Célzott valaminek... hiányozni fog még a kétség is, én úgy érzem.

Homályos nektek, ne?^^ Nem fogok magyarázkodni. Aki rájön, rájön, aki nem, az meg is pukkadhat, úgyse mondom el.

Megint nincs jó kedvem. És nem tudom őszintén kiírni ezt a sok szart magamból, mert ez egy ki****ott nyilvános napló, nem egy privát, amit csak én olvasok. Nem is lenne rá idegzetem, hogy rendszeresen vezessem... azért adok egy kis ízelítőt az indulatból, ami bennem van...

Mi a faszért kell másokat többre tartani, amikor kibaszottul nem érdemelnek annyit? Basszameg ők sose voltak ott neki, ha baj volt! Mindig én ápoltam a kis drága lelkecskéjét... folyamatosan adtam magamból, és nem is keveset... és ez a hála? semmi köszönöm, semmi viszonzás, baszdmeg az már természetes, hogy csak adok és adok és lószart se kapok vissza?! nem fogja fel egyszerűen, milyen szarul esik, hogy... ennyire... elromlott köztünk minden? és ez most nem 100%ban az én hibám, de még 50ben sem. Hát a faszom ebbe az egészbe. És tudjátok, mi a borzasztóan pofátlan dolog? Hogy még ezek után se haragszok. Csak dühít. Nem ő, hanem maga a tény. Akkora egy faszom pótléknak érzem magam, hogy az már kurvára fáj. És egyszerűen basszátok meg, sírnék én szívesen, gyűlnek a könnyek a szememben, és nem megy... még ez se könnyít meg, csak nyomaszt nyomaszt, és kiürít teljesen. De miért nem veszi észre, hogy nekem kurvára fáj, amit csinál velem, holott én rohadtul nem ártottam neki soha... nem értem bassza meg, de most már rohadjon meg az egész világ.

Szánalmas, mekkora egetrengető problémáim vannak, nem? Szerintem is az.

Egyébként elkezdtem tanulni a koreai írásjeleket. nem nagy kihívás igazából, már csak kiejteni kéne megtanulnom a szavakat.. tapsot ide

Yasumi.

Nao deshita~