Paff

Minden nap úgy ülök ide, hogy jaj tök jó, ma írok blogot! Ezt így este 6kor
7óra.. 8óra.. fél 12... fél1... és meg se nyitom a blogspotot. És most ott járok, hogy nem tudok nagyon mit írni. Nincs is jó kedvem meg semmi...

A mai nap viszont jó volt. Jó volt az osztálytársakkal bent maradni jó sokáig... sokat beszélgettünk... jó volt, hogy Shane-ék belopóztak hozzánk... jól esett.
Aztán hazajöttem.. rendet raktam.. elmentem nagyimhoz, hazajöttem, és.. semmi. Elkezdtem gitározni, behangoltam rendesen, ahogy kell, csináltam egy covert és semmi. Elkezdtem németet tanulni, de semmi sem történt, nem jutottam előbbre, félre is tettem. Nem jó ez így

Na most tegye fel a kezét, aki szerint jó emberismerő vagyok! Aki nem tette fel, az jól sejti. Én is most jöttem rá, pedig állítólag gyorsan kiismerek mindenkit. Egy nagy francot.

Szeretem az embereket. Tényleg. Fenét szeretem. A barátaimat meg a családomat szeretem egyedül. Mindenki más irritáló segg mostanság.

És akkor most.. kifakadok, mert jól esik. a címzett meg vagy tudja, hogy róla van szó, vagy nem, ez van. nem fogok nevet írni.
Miért nem lehet nekem kerek perec megmondani, hogy menjek a francba, és vissza se nézzek, ha így akarod?! Miért láncolsz magadhoz, még ha öntudatlanul is? Miért fájdítod a szívemet folyamatosan? Ja igen, mert semmiről se tudsz.. nem is érdekel szerintem. Nézz egy kicsit magadba, miután csináltál valamit. Lépj vissza néhány lépést, és nézd meg mekkora pusztítást csináltál. Egyszer ne csak mondd, hogy átlátsz rajtam, láss is át! Nézz belém, csodáld meg, mekkora romhalmaz vagyok, nézd végig, ahogy összerogyok, mint egy kártyavár. Szeretném, ha látnád. Tudod, hogy szeretlek. Akár mondom, akár nem, te úgyis tudod. Azt is tudod, hogy megannyiszor ki akartam már mondani, azt is sejted, sőt, biztos, hogy tudod, miért nem tettem.
Nem vagyok a legjobb ember, tudom. Tudom, hogy számodra nem vagyok annyira fontos, mint mások... de mindez nem ok arra, hogy egy régi, eldobható játékként kezelj... mert nem vagyok az. Nem dobhatsz a sarokba, ha rám unsz, majd amikor újra eszedbe jutok, elemelsz ugyanonnan, és én mindig megbocsátok, amiért eldobtál. Mint egy érzéketlen rongybaba. Nem egy tárgy vagyok. Minden alkalommal összetörök, minden alkalommal tágul az űr bennem, szétfeszíti a mellkasomat, és fáj, kong az ürességtől. De hát ezt te nem tudod, nem igaz? Jól elrejtem, nem? Vagy már észrevetted, de nem akartad sose elrontani a saját kedvedet? Nem kell együttérezned. Annyit kérek, hogy érts meg.. és ha helyrehozni nem is, de fogd fel a hibáidat!

Ez elég nyers lett. nem tehetek róla. elegem van, hogy mások miatt bukok ki mindig. Nem is a saját faszságaim miatt, hanem mások szar kis heppjei miatt! Mennyi időm meg energiám van, ne? Tudjátok még, mi a szar? Amikor este lefekszek aludni, és fáj a hátam. De úgy rendesen sajog. Tudjátok, miért? A sok problémám miatt. Miért kell tetézni, kérdem én?

Jó, látjátok, hogy a faszom kivan. Bocs.
Jóéjt
Nao deshita.