Most is háromnegyed 3kor ülök neki blogolni. Fasza.xD Miért? Mert nem vagyok álmos..
... vicceltem, a szemem a billentyűzeten végzi záros határidőn belül, de most késztetést éreztem a blogolásraOO
Újabban...
... tanulok. Nem csak azért, mert több a tanulnivaló, mint tavaly, hanem igazából azért, mert ráéreztem. Kicsit későn, na de sosincs késő!!xD
... esténként futok. Nem tudom, hogy jött, de tény, hogy van, és hogy merőben kitartóbb vagyok, és egészségesebbnek érzem magam tőle.
... kezdek megtanulni rendet pakolni. Anyám oda van meg vissza, hogy naponta sikerül viszonylagos rendet raknom magam körül.
... kezdenek rendbe jönni a dolgok körülöttem. Nem tudom, miért, hogy hogyan, de érzem.
... mindezek ellenére szörnyen magányos vagyok, és kezdem megint azt érezni, sehova se nagyon tartozok. Jó, persze ez így túl nyers meg minden, na de mégis érzem. Mindegy.
Anyám beszervezte az egész őszi szünetemet. Itt lesz a párja Newquay-ból a 3 éves kislányával együtt, és megyünk majd sok helyre. Várom meg minden... De a kislánytól nagyon félek. Ugye én nem leszek itthon reményeim szerint egész szünetben esténként, mégis ő fog az én szobámban aludni. Istenem, nem szeretem, ha az én szobámat más használja. Az az én kis rezidenciám, a saját kis világom, az egyetlen hely, amit többé-kevésbé a magaménak tudhatok. A mentsváram. Tudom, gyerekes, meg minden, de ez olyan, mintha azt a kicsit is oda kéne adnom valakinek, ami az enyém, még ha pár napra is... A másik, hogy jaj biztos édes, meg imádni fogom, de nekem mind Joe, mind a kislánya idegen... Nekem minden egyes kis apró-cseprő dolog a szobámban számomra kincs. A ruháimtól, a DVDgyűjteményemtől a számítógépemen, a sminkkészletemen, a füzeteimen át az utolsó vékony kis papírfecniig minden. Nem szeretem, ha a cuccaimat piszkálják. Nem szeretem, ha szétpakolnak, és azt se, ha össze, egyszerűen allergiás vagyok rá. Papprinak is mondtam már, amikor egyszer pakolni akart, hogy ne, mert utálom. Anyámnak pláne nem engedem. Pakoljon a saját szobájában, az enyémet hagyja békén, még akkor is, ha idegesíti. Az én mentsváram, az én cuccaim, az én kupim. Majd én változtatok rajta, ha van kedvem *utóbbit illetően mostanság egyre többször van kedvem.. de ez nem is baj, legalább felkészülök*
A másik... imádom a sulit. Erre így rá kellett jönnöm. Még akkor is, ha néha túl hosszúak az órák, és néha legszívesebben a nyálamat folyatva aludnék rajtuk, még akkor is, ha gyűlölöm a tesiórát, még akkor is, ha a szerdai órarendem kimondhatatlanul húzós... de imádom. Szeretek bemenni, szeretek ott lenni, szeretek hazajönni. Szeretem az osztálytársaimat, az évfolyamtársaimat, az alattam és fölöttem járókat, a tanárokat, a tantárgyakat, a tananyagot. Egyedül a matekkal van problémám, meg talán a magyarral... meg a némettel. Ott se a tananyaggal, hanem a tanárokkal.
Matek: az igazgatóhelyettes után kaptunk egy új tanárt. Köszönjük szépen, nem kérnénk. Bár mondhatnánk. Ofő azt mondja iszonyat nagy koponya, becsüljük meg. Én kurvára becsülöm, de ő kurvára nem tud tanítani. És nem a mi hibánk, ha nem köt le az anyag.
Magyar: tavaly a magyartanárunknak volt egy elég csúnya balesete... kettétörött a kulccsontja, azóta szegény elég ramatyul van... helyette kaptunk egy kistanárt. Aki aranyos meg minden... de ez se tud tanítaniXD Meg azért ne haragudjatok, aki nálam mindössze 5 centivel magasabb, és 20nak se néz ki, az engem ne akarjon tanítani. Jöjjön vissza a régi tanárunk~
Német: Új tanár. Imádom a németet, esküszöm! De úgy nehéz lesz németül megtanulnom, ha tanárnő állandóan hiányzik. Egy hete nem volt németóránk. Jövő héten se lesz, mert megy Ausztriába. Megszívjuk azért ezt rendesen. Ezzel mondjuk csak ennyi a bajom...
Nagyon fázok... Hideg van a lakásban, hideg van kint, mindenütt hideg van. Nem szeretek fázni. Jó, ha van mellettem valaki, akihez bebújhatok, akkor szeretek. Mármint akkor nem olyan rossz. De itt a hideg szobában egyedül egy darab vékonyka takaróval a hátamon a gép előtt ülve nem jó.
Kurvára idegesít a telefonom. Lecsapom a tetejét, és kikapcsol. Lerakom az asztalra és kikapcsol. Reggel kimegyek a fürdőszobába hajat csinál, lerakom a pultra, kikapcsol. Esküszöm kibaszom a kukába.
Amúgy nem, mert szeretem, csak a faszom kivan tőle, hogy se telefonálni nem lehet rajta, egy éve zenét se tudok hallgatni, azt meg már talán mondanom sem kell, hogy biztonsági okokból se megbízható, mert vagy kikapcsol, vagy lemerül.<3
Negyed 4 van. És itt ülök. Megint felborítom a nyomorék bioritmusomat. No de a héten visszaállok. Nem nagyon lesz kiért a gép előtt ülni 11-12ig. Pappri megy Ausztriába nyelvi táborba.. igazából mostanság csak miatta jártam fel msnre. Meg talán Riku miatt, amikor fent volt.
El kéne mennem konditerembe. Egyre hidegebb van esténként, én 5-6 fokban nem szívesen futok.. bár kitelik tőlem, nem azt mondom, csak na.
Egyébként figyelitek. Mondom amint megírom ezt a szart megyek aludni... ja. a halált. Most léptek fel facebookra. De MINEK?! Á tököm kivan a Facebook-kal. Függőséget okoz, egészségtelen! Nembaj. I láv jú faszbúkk.
Na jó. Tényleg megyek, mert ez a bejegyzés egyre kuszább, én pedig egyre fáradtabb vagyok, ugyanis egyre több Mizuki-t látok magam előtt. Ez is függőség, ez is betegség. Bwá. Utálom, hogy az ilyen dolgokra gyorsan rá tudok szokni, bár hálistennek károsabb dolgokra nem.
Tényleg jóéjt~
Nao deshita.
Chu.~
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése