Dááááááááááááááááááááááááááááááááááááhh~*w*

Üdvözlet minden szegény szerencsétlen flótásnak, kik a blogomat járják, vagy csak épp idetévedtek!
Megmondom őszintén, nem vagyok nagy ember, se sztár, se világmegváltó hős, inkább az ellenkezője. Idióta, Ázsia- (legfőképp Japán- és Korea-) fanatikus, néha hiperaktív, amúgy bunkó és hisztis nőszemély lennék, így néha az írásaim érthetetlenek:D Nem baj, ha még ezek után is kezdved van olvasgatni, nem tartalak vissza~
Nao deshita.

2010. július 10., szombat

Ez már a negyedik...

...69. közzétételre szánt bejegyzésem>w< Remélem most már tényleg sikerül közzétennem...xD

Bocs, de most sajnáltatom magam egy csöppet, mert mindenki ezt teszi, én miért ne tenném? Ha nem érdekel, el se olvasd.
Elegem van az emberekből. De úgy komolyan. Nem az összesből... csak majdnem mindből. Elegem van abból, hogy lekezelnek az emberek, amikor kurvára nem ezt érdemlem meg. Abból, hogy nem lehet velem nem leereszkedően beszélni, hogy öt olyan szavuk nincs, ami nem közönyös vagy bunkó. A másik. Utálok pótlék lenni. Egy sarokba dobott valaki, akit elővesznek akkor, ha más már nincs. Gyűlölöm. És rohadtul elszomorít.

Meg úúúúgy imádom, amikor néhányan itt sápítoznak, hogy jajj folyamatosan depresszív meg ideges vagyok, miközben ők maguk a viselkedésem okai. Bennem van hiba, bennük nincs? Miért nem veszik észre magukat? Szólni én egy büdös szót nem fogok. Ennyire mind ismerhetnének. Csendes szenvedő vagyok, mert nem akarom bántani azokat, akiket szeretek. Pedig néha a képébe mondanám néhányuknak, mekkora paraszt seggfej és hogy húzzon a büdös... mindegy. Ú de megmondanám. Figyeljetek már néha másra is a nagy egoizmus közepette, emberek. Ha csendes vagyok, baj van. Ha inkább hagylak a francba, irritálsz, vagy nem akarom, hogy irritálj. Ha leapad a szókincsem, inkább befogom a csőröm az érdekedben, vagy más érdekében. Nem olyan nehéz ezt megérteni szerintem. Vagy egyáltalán felfogni.

A másik. Rohamok. Egyre több van. Lassan ott járunk, hogy naponta egy. Mióta... mindegy, lényegtelen, mióta. Lényeg, hogy sok, és hogy megrémiszt. Meg... gyomorgörcseim vannak. És álmatlanul forgolódok. Most is. Fasznak írom ezt a szart. Kell nekem órákat itt ülni és várni a semmire. Nem fogok. (faszt nem) A gyomorgörcs is ez az örökös kurva hezitálás. Megmondjam-e neki, vagy se? Elküldjem-e a halál *****ra vagy mégse? Magammal van ki a tököm néha, nem csak az emberekkel.

Ééééééééés tessék, fél 2kor ki hív fel? Anita. Csodálatos. Már a hangjától idegbajt kapok, és megint az orrom alá dörgöl mindent. Meg fenyeget. Éééés hív a zaklatóm is. Nem rossz a mai termés, nem? És még csak fél kettő van.

Síráshatár. Könnyezek. A gyomrom is fáj, a fejem is fáj, meg mindjárt jön a mai roham-adag. Fasza. Imádom. "Mellékhatás" Csokifaszt. Az baszdmeg mellékhatás. Azt mondták, hogy örüljek, hogy most már csak ennyi a bajom. Pf. Ja. Kösz.

Jól esik amúgy, hogy... két ember tudna igazán segíteni. Az egyik már alszik, nem zargatom fel, a másik viszont jelenleg szarik rám. Van jobb dolga, ahogy látom. Örülök neki.

Iiiiiiiiiiiigen. Végre kiírtam magamból a problémáim 1/10edét. Máris megkönnyebbültem. *irónia ezerrel*

Bocs
Tényleg bocs
Bai~
Nao.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése