Úúúúúúúúúúú*-*

Eeezaz, végre jókedvűen ülök le blogolni x333

Iigen, jó kedvem van. xD GazettE rulez. Imádom őket. Az életem ez a zenekar. Lenne már koncertjük.. az elsők között venném meg a jegyet.
Őőő. Apropó koncert. Nem megyek Despára.xD 1: Nincs kedvem 2: Nincs pénzem 3: Nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki mit fog csinálni, nem akarom látni, ki kivel kavar fél órával a koncert előtt, mert ez engem annyira tud zavarni. Inkább itthon fogok dögölni egy pohár kakaóval magam előtt, gitárral a kezemben, kék hajjal.xD És megtanulok spontán dobalapra játszani. Úgy érzem, ezzel többet érek. Meg amúgy is.. Nekem a Despa nem olyan fontos, nem olyan kihagyhatatlan, mint amilyen a GazettE, a Diru, az Evanescence, vagy a Metallica lenne.

Ma egész nap GazettE-et hallgattam. Reggel a Leechre keltem, aztán végighallgattam kétszer a DIM-et, napközben, miközben dolgoztam, végigment a NIL, aztán hazaértem mamihoz, és letöltöttem a Shivert.
Hogy reagáltam, amikor az utolsó két számot meghallgattam?







BASZDMEG







Nekem a Naraku volt az a szám, amin kikészültem. Annyira... minden el van benne találva. Ó, ha a profizmus fájna, istenem... ne fájjon nekik. Nekem sem fáj. Annyira jó. Nem tudom, miért vannak az emberek leakadva azon, hogy ez a single szar. Nem az, csak nekik túl magasok az elvárásaik több mint 120 szám után. Próbáljanak meg ők 120 számot megírni, és még azon kívül még jónéhányat úgy, hogy ne hasonlítson egyikre se, és ne hasonlítson semmire. Lehetetlen, emberek. Ezt hívják úgy. Nyolcmillió zenekar van, néhánymilliárd számmal. Ha nem tetszik ez a 3 szám, írj jobbat baszdmeg. Cső.

Rukival van kitapétázva az agyam. Meg Uruhával. Ez most komoly. Mindenhol Ruki és Uruha. Rá kellett jönnöm, hogy már ez hiányzott az életemből. A GazettE. Ruki. Uruha. Aoi. Reita. Kai. GazettE. A számaik, az életérzés, amit átadnak, az emlékek, amiket visszahoznak. Minden számuk egy történetet mond el. Mind mint egy mese. És én, mint a kisgyerek, újra és újra meghallgatom ezeket a meséket, és minden egyes alkalommal mind új értelmet nyer. Mi ez, ha nem profizmus, ha nem művészet?

Kezdek megtanulni kiállni magamért. És elmondani nyíltan a véleményem, még akkor is, ha mást ezzel megbántok. Kiállni a döntéseimért, érvelni, és elmagyarázni, mi miért jó, mit miért teszek. Megértem magamat. Végtelenül nagy elégtétel ez számomra.*mosoly*

(ruki)
(uruha)

Úh, megint kezdem xDD
Holnap majd blogolok... vagyis nem tudom, ha lesz otthon netem, blogolok xD Megyek fodrászhoz~ vicces hajam lesz XD Remélem jól is fog állni^^

Na jól van, jóéjt, 10 előtt ott kell lennem xD
Baibai minna~

..... ai shiteru. Még ha nem is tudod. Bár talán addig jó.(:

Nao deshita.
<33333~

Ez már a negyedik...

...69. közzétételre szánt bejegyzésem>w< Remélem most már tényleg sikerül közzétennem...xD

Bocs, de most sajnáltatom magam egy csöppet, mert mindenki ezt teszi, én miért ne tenném? Ha nem érdekel, el se olvasd.
Elegem van az emberekből. De úgy komolyan. Nem az összesből... csak majdnem mindből. Elegem van abból, hogy lekezelnek az emberek, amikor kurvára nem ezt érdemlem meg. Abból, hogy nem lehet velem nem leereszkedően beszélni, hogy öt olyan szavuk nincs, ami nem közönyös vagy bunkó. A másik. Utálok pótlék lenni. Egy sarokba dobott valaki, akit elővesznek akkor, ha más már nincs. Gyűlölöm. És rohadtul elszomorít.

Meg úúúúgy imádom, amikor néhányan itt sápítoznak, hogy jajj folyamatosan depresszív meg ideges vagyok, miközben ők maguk a viselkedésem okai. Bennem van hiba, bennük nincs? Miért nem veszik észre magukat? Szólni én egy büdös szót nem fogok. Ennyire mind ismerhetnének. Csendes szenvedő vagyok, mert nem akarom bántani azokat, akiket szeretek. Pedig néha a képébe mondanám néhányuknak, mekkora paraszt seggfej és hogy húzzon a büdös... mindegy. Ú de megmondanám. Figyeljetek már néha másra is a nagy egoizmus közepette, emberek. Ha csendes vagyok, baj van. Ha inkább hagylak a francba, irritálsz, vagy nem akarom, hogy irritálj. Ha leapad a szókincsem, inkább befogom a csőröm az érdekedben, vagy más érdekében. Nem olyan nehéz ezt megérteni szerintem. Vagy egyáltalán felfogni.

A másik. Rohamok. Egyre több van. Lassan ott járunk, hogy naponta egy. Mióta... mindegy, lényegtelen, mióta. Lényeg, hogy sok, és hogy megrémiszt. Meg... gyomorgörcseim vannak. És álmatlanul forgolódok. Most is. Fasznak írom ezt a szart. Kell nekem órákat itt ülni és várni a semmire. Nem fogok. (faszt nem) A gyomorgörcs is ez az örökös kurva hezitálás. Megmondjam-e neki, vagy se? Elküldjem-e a halál *****ra vagy mégse? Magammal van ki a tököm néha, nem csak az emberekkel.

Ééééééééés tessék, fél 2kor ki hív fel? Anita. Csodálatos. Már a hangjától idegbajt kapok, és megint az orrom alá dörgöl mindent. Meg fenyeget. Éééés hív a zaklatóm is. Nem rossz a mai termés, nem? És még csak fél kettő van.

Síráshatár. Könnyezek. A gyomrom is fáj, a fejem is fáj, meg mindjárt jön a mai roham-adag. Fasza. Imádom. "Mellékhatás" Csokifaszt. Az baszdmeg mellékhatás. Azt mondták, hogy örüljek, hogy most már csak ennyi a bajom. Pf. Ja. Kösz.

Jól esik amúgy, hogy... két ember tudna igazán segíteni. Az egyik már alszik, nem zargatom fel, a másik viszont jelenleg szarik rám. Van jobb dolga, ahogy látom. Örülök neki.

Iiiiiiiiiiiigen. Végre kiírtam magamból a problémáim 1/10edét. Máris megkönnyebbültem. *irónia ezerrel*

Bocs
Tényleg bocs
Bai~
Nao.