Nos, megint faszom-post, mint azr az a nagyjából két olvasóm megszokta.
Nagyon régen nem írtam, aminek az oka, hogy túl sok lelki problémám nem akadt, vagy éppen semmi érdemleges nem történt, de leginkább annyira elfoglalt a saját semmittevésem, hogy írni se voltam képes se ide, se sehova. Most is csupán azért vetem le ide a gondolataimat, hátha segít rendezni mindent, ahogy általában szokta.
Szükségem van erre, ugyanis végtelenül elegem lett magamból a mai estén. Végtelenül, véglegesen, visszafordíthatatlanul.
Van egy kurva jó lakásom, ami igazából egy KIS, PICSÁNYI KIS TÖPPEDT LAKÁS, amivel az egyetlen problémám az, hogy takarítanom kell. Van egy gecinagy hűtőm, tele kajával, amivel csak az a baj, hogy nekem kell kaját csinálnom. Van egy hatalmas terem a szoba közepén, ahol táncot tanulhatnék és edzhetnék kicsit, de az a baj vele, hogy fel kell állnom. Van egy kazal ruha a mosógépben, mind üde és tiszta, amivel csak az a baj, hogy ki kell centriznem a centrifugában, és ki kell teregetnem. Van öt csirkecomb a hűtőben, ami után két napja folyik a nyálam, amivel csak az a baj, hogy MEG KELL SÜTNÖM.
POFOZZON MÁR FEL VALAKI, BASSZAMEG. Nem tudom, mi az isten fasza van velem, de egyszerűen azt sem tudom, hogy jódolgomban mit csináljak. Az egyetlen, amiért ma nem haragszom magamra, az a négyes félévi klasszikus koreai jegyem (itt csak a tanáromra haragszom, mert se százalékot számolni, se osztályozni nem tud, ötös lennék amúgy :"D de nem panaszkodom, mert végigpuskázni a félévet is sunyi dolog, DE TELJESÍTMÉNY.), és az, hogy leültem megírni ezt a szart.
ZACSKÓS SALÁTÁT VETTEM A BOLTBAN. KOMOLYAN MONDOM, MI EZ, HA NEM LUSTASÁG?
Egyszerűen a pofám kettészakad magamtól, hogy ennyire ellustultam mindenféle produktív cselekedet terén. Eljutottam arra a katasztrofális pontra, baszki, hogy FŐZNI lusta vagyok. Két napja hegyben áll a mosogatnivaló, amit a főzés után ott hagytam igen okosan, és most migrénnel leszek kénytelen elmosogatni, mert valószínűleg azért fáj a fejem, mert LUSTASÁGBÓL nem eszek egész nap semmit. Ma se ettem! És a legviccesebb, hogy ha ezt a minimális étkezést nem tíz óra utánra hagynám, hanem elosztanám egész napra, és utoljára hatkor ennék, és megcsinálnék ötven felülést meg négyüteműt, meg kutyafaszát, MÉG FOGYNÉK IS.
És tudjátok mit? ERRE IS VAN EGY KIFOGÁSOM. Azért nem hatkor eszek utoljára, mert fel van borulva a biológiai órám, és a hat óra az nekem nagyjából más emberek délután egy órájának felel meg, és négykor fekszem le aludni, mert délután van csak órám, ezért ÉJFÉLKOR ESZEK UTOLJÁRA. És azért nem edzek, mert már zuhanyoztam, mikor hazaértem, és víztakarékos életmódot folytatok.
Komolyan, egy fél órája szembeköptem magamat a tükörben (azt is suvickolhattam le...), de annyira felbasz így visszaolvasva ez a kifogás, hogy mindjárt megyek, és megteszem baszdmeg még egyszer.
És mi a legrosszabb? AMIKOR HIHETŐEK A KIFOGÁSAIM. Mint például a zacskós salátás, hogy csúnyák voltak a saláták, amik ki voltak pakolva, meg drága volt a paprika és a koktélparadicsom, DE LEGINKÁBB AZÉRT VETTEM AZT, MERT NEM KELL LEGALÁBB A FELVAGDOSÁSÁVAL SZENVEDNEM.
Komolyan mondom, mindjárt hanyattfekszem, és köpök egyet felfele, akkor legalább elég a pofámat letörölnöm, és érzem is a súlyát.
Úristen, komolyan. Kettészakad a képem, annyira szégyellhetem magamat. És most nem állok elő magamnak ígéretekkel, hogy 2015 a változás éve, mert ÚGYIS MEGSZEGEM A KURVA FOGADALMAIMAT, MINEK TÉPJEM A SZÁMAT? Már csak remélni merem, hogy ez a poszt változtatott valamin, bár most már viszket a tenyerem a mosogatásért.... ja nem, csak jelzett a hasam, hogy éhes vagyok, és nem férek el a mosatlanoktól a konyhában.
LEHET, HOGY MA SE ESZEK.
Ha valakinek vannak jó ötletei a lustaság ellen, ne kíméljen velük! :""""D
Faszomat.
Nao deshita.
