Röhejes gyávaság.. de miért?

Az, hogy barátok vagyunk, és hébe-hóba találkozunk, nem jelent semmiféle elkötelezettséget. Az, amit kihoztál belőlem, rajtad is állt, szóval ha nem csinálod megint, nem kell attól tartanod, hogy megismétlődik. Az, hogy félsz attól, hogy valakihez igazán kötődsz, arról nem én tehetek. Az, hogy tudod, mennyire egyszerű és kényelmes lenne ez az egész, talán tökéletes is, és mégis másfele nézel, már nem az én hibám.
Vállald fel a gondolataidat, ha mást is érintenek. Én pedig érintett vagyok, szóval ahelyett, hogy leszarsz, kifogásokat keresnél, legyél felnőtt, állj elém, és mondd el, amiről tudnom kéne!

Ahhh, ezek a szarságok idő előtt ki fognak ölni belőlem minden kellemes dolgot.

A buznyinak! D:

Buznyikám jelölt egy díjacskára, de mivel rossz vagyok, én nem viszem tovább a hagyományt... szóval csak a kérdésekre válaszolok :D

1. Hogyan látod magad tíz év múlva?
Boldogan, kiegyensúlyozottan, az eltervezett karrierem közepén, egyre följebb mászva a saját képzeletbeli lépcsőimen. Férjjel, és talán egy gyerekkel már :D

2. Mi az, amit el szeretnél érni az életedben? 
Érzelmi és anyagi biztonságot, megbecsülést. Nincsen olyan sok elvárásom :)

3. Milyenek a vásárlási szokásaid?

Jó gyorsak :DDDD

4. Ha már vásárlás, melyek azok a dolgok, amelyek a vásárlási listádon szerepelnek?

Változó... mentolos Orbit cukorka D: az mindig.

5. Mit gondolsz a fiú-lány barátság létezéséről?

Szerintem létezik... ritka, de létezhet :D

6. Számodra mi a tökéletesség?

Halovány fingom sincsen róla, ami azt illeti... majd egyszer megtapasztalom az érzést, és akkor leírom:D

7. Milyen lenne számodra egy tökéletes nap?

... később, tényleg :D

8. Mikor van a szülinapod? :)

Asszony, mintha nem te köszöntenél 6 éve elsőként :D

9. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, összhangban van az akkori elképzelésed a felnőttkorodról a mostani tényleges életeddel?

Nem, de ha két év múlva kérdezed ezt meg, akkor azt fogom mondani, hogy a gyerekkori énem büszke lenne rám~

10. Szerinted a lányok tényleg érzékenyebbek, mint a fiúk?

Nem, szerintem egy fiú lehet ugyanannyira érzékeny, mint egy lány :D

.....

Az, hogy címeres seggfejek az osztálytársaim, egy dolog. Az, hogy nem szeretnek, egy dolog. Az, hogy mindenkinek beszólnak, még egy dolog. Az viszont gusztustalan, hogy azt mondják, hogy a vágóhídra kéne engem küldeni. Megértem az emberi érzéseket, ellenérzéseket, a gonoszságot meg a faszságokat, de amit ezek megengednek maguknak, az hajmeresztő.
Boldogít, hogy egy hetet kell csak kibírnom velük, aztán meg két és fél hónapig egyiknek se látom majd az önelégült pofáját. Boldogít, hogy eggyel kevesebb lesz belőlük jövőre. Boldogít, hogy jövőre mindössze nyolc hónapig látom a képüket.
Vicces arra gondolni, hogy öt-tíz év múlva ott ülünk majd az osztálytalálkozunk, és ezek az emberek sehol se lesznek majd, és talán még lelkiismeret-furdallásuk is lesz azért, mert így viselkedtek. Nekem legalább tiszta lesz a lelkiismeretem, én nem tettem ellenük semmit, én nem basztattam őket sose, nem égettem le őket egy csomó ember előtt. Kívánom nekik, hogy éppen csak annyit érjenek el az életükben, amennyi jár nekik. Nem kívánom ezt nekik vissza, noha felfordul a gyomrom az ilyen dolgoktól, de kívánom, hogy egyszer rájöjjenek, nekem ezek a dolgok hogy esnek.

Nem baj... már csak egy hét. Egy hét, ezt már visítva is kibírom.
Nao deshita.

Jó vicc volt

Tulajdonképpen még a fices blogomat se frissítettem ennyire rég, de mentségemre legyen, hogy... ja tényleg, nincs arra mentség, hogy egy lusta disznó vagyok, ha blogról van szó...

Nahátszóval elmentem érettségizni. Bezony, ma reggel... És... igazából nem volt rossz, és az, hogy nem a saját pöcsöm begyepesedett sulimban írtam, talán még inkább szívmelengető volt. Igaz, vicces volt beülni a Zrínyibe a kis Hermanos egyenruhában, de hát istenem, ennyi baj legyen... Először nyöszörögtem, hogy milyen emberekkel vagyok egy terembe beosztva.. az eggyik csaj ott nyivákolt, hogy ő itt alig ismer valakit, én meg problem face-t vágtam, és közöltem, hogy bitch pleeease, én senkit se ismerek! Na de ez persze nem maradt így sokáig, mert kisvártatva kiderült, hogy a mellettem dolgozó lány bizony kpop rajongó, az előttem ülő meg egy troll rocker volt, aki az íráskészség résznél lebaszta a tollat az asztalra, és kiment a folyosóra sétálni. XDDD Szóval összességében nem volt ez olyan rossz, mint képzeltem. Ha ilyen lesz jövőre is, akkor érettségi, come at me bro DDDD:

De egyébként egy vicc volt ez a hét. Nem akartam írni arról, amiről most valószínűleg írni fogok, de hát lehet, talán jobb is így.
Az éremnek két oldala van, ezt mindannyian tudjuk. Lehetek én mindenben hibás, hogy egyáltalán okot adtam a kételkedésre (mellesleg megjegyzem, az az ok eléggé túl volt bonyolítva), vagy mert ki akartam utána békülni... lehetek, és tudom, hogy rám van kenve minden. Elviselem, ez van, így gondolod, megesik. És aztán ott az én oldalam, aki gyakorlatilag egy hónapig csak kapkodtam a fejem, hogy most mi a fasz történik körülöttem, meg hol vagyok, meg mi van, és csak jött és jött a sok szarság, amiről fogalmam se volt, hogy csináltam. Aztán persze összevesztünk egyszer.. kétszer... sokszor, és tulajdonképpen már az okát se tudom, és nem is értem, hogy azok miért voltak, visszakeresni pedig nem akarom. Magamhoz és helyzethez képest viszont ne haragudj, de szerintem teljesen korrekten megbeszéltem veled mindent, elmondtam neked mindent, még olyanokat is, amihez tulajdonképpen se neked, se senkinek semmi köze se lenne. De elmondtam, mert tudni akartad.
Na és aztán rájöttem, hogy a fasznak mondtam el, mert azok után aztán tényleg semmiből se jöttem ki jól :D
A keddi levélváltásunk alatt olyan érzésem volt, hogy nem is ismerem, akivel beszélek. Egy teljesen másik ember írt nekem, ugyan ugyanazokkal a szavakkal, de egy teljesen más személyiséggel. Egy olyan típusú valaki, akit világéletemben kerültem a gyűlölködés és a negatív dolgok miatt. Sose hittem volna, hogy te is ilyenné válsz egyszer. És ez az érzés csak megerősödött bennem, mikor ma megtaláltam a képeslapot, amit születésnapomra kaptam tőled. Sose voltál ilyen, és csak remélem, hogy egyszer rájössz, hogy nem is vagy ilyen, mint amit most mutatsz magadból. Vagy amilyennek most hiszed magad. Sose voltál és sose leszel.

Nem foglak keresni, és neked sem kell, mielőtt megpróbálnál minderre reagálni. Elmondtad a véleményedet, nekem ott is volt és itt is van véleményem, vagy elfogadod, vagy nem, nem rajtam áll. Ezek után az se zavar, ha eltűnsz az életemből, pedig ahogy lerészletezted a képeslapban is, egyikünk se így tervezte. De nagyon remélem, hogy nem tévedek veled kapcsolatban sem.
Szívből kívánok sok szerencsét mindenhez, amibe belefogsz!


Éééés megint kiderült, hogy nem tudok egyszerű történésekről se blogolni, se naplót vezetni. Ez sajna már így is marad D: de hát már rég nem arra használom a blogomat, amire kéne :D
Nao deshita.

Back to Basics.

Well, well, megint rég nem írtam. Röhejes, de megszokhattátok...
Kezdek visszatérni a régi énemhez. Tavasz alkalmából visszafesttettem a hajamat szőkére, ugyan még nem olyan, mint az eredeti, de már kezdek visszatérni. Nem is tudom, milyen indíttatásból csináltam, egyszerűen csak szükségem volt egy újabb változásra. De hát amit még fel kellene fognom, az az, hogy soha semmi nem lesz a régi és nem lesz ugyanaz.
Ha ugyanabban a szituációban is találom magam, mint a régi, akkor sem lesz ugyanaz. Négy év hosszú idő, rengeteget változtam ezek alatt az évek alatt. És nem csak én, ami azt illeti. Ha akarok valamit, azért ezúttal nagyon meg kell küzdenem. Szörnyen nagyon. De nem bánom, ha küzdenem kell, hát legyen, képes vagyok rá. És ezt, remélem, nem csak én tudom.
Ó, igen, és most megint utáltok, amiért homályosan fogalmazok xDDD Kár, hogy ez egy nyilvános kurva blog, de félek meghívóssá tenni, mert kiderülne, milyen kevesen olvasnak x"DD Ciki.
Na, legalább írtam ide is. Csókollak titeket OwO

Nao deshita.